Viharlámpa

Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna: Viharlámpa című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Buglyó Juliánna: Viharlámpa című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák csoportja

Most a fekete fellegek földig érnek,
mint hajat a sapka, teljesen befednek.
A mennydörgések falakat remegtetnek,
benne cikkcakkban villámok keringenek.

Tornádó tépázza széjjel a terepet,
valamennyi fénynek sebtében véget vet.
Üvegek a sötétben sírva rezegnek,
bennem a félelem felülkerekedett.

Vakon tapogatok csak a levegőben,
semmi sem hat e járatban ismerősen.
A fogaim összekocognak erősen,
borzongok, mint a földrengéses időkben.

Hihetetlenül kerül lámpás kezembe,
félig–meddig életet éleszt létembe.
Ide van készítve veszélyes esetre,
ezért is viharlámpa a becses neve.

Srófolom a lángját egyre magasabbra,
világítson nekem kijelölt utamra.
Vezető világot szemeimnek adja,
mint ahogy a fényt a vak Jézustól kapta.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!