Nyuszi Gyuszi és barátai - 3.A szófogadatlan nyuszi

Egyik reggel, mikor Nyuszimama épp a sárgarépa omlettet készítette reggelire, hatalmas kiabálásra lett figyelmes. A hangok a gyerekszobából jöttek. A mama rögtön beszaladt a gyerekekhez:
- Ejnye, hát ti mit csináltok?
- Anyuuu! Gyuszi elvette tőlem a répafaragó bicskámat! - panaszolta Benő, a kis nyúlgyerek.
- Nem igaz, ez az én bicskám, te elveszítetted a tiédet! - vágott vissza Gyuszi.
- Én láttam, hogy tegnap az erdészház kertjében éppen répát farigcsáltál vele - szólt közbe a legkisebb nyúlfióka, Zsóka.
- Nem láttál te semmit! - ordította torkaszakadtából Benő - Igenis, ez az én bicskám!
- Még hogy a tiéd? Egy fenét! Ez az én bicskám, és kész! -ezzel Gyuszi kikapta Benő kezéből a kis répafaragót.
- Add vissza!
- Nem adom!
- Na, most már elegem van! - emelte fel hangját Nyúlmama, majd így folytatta:
- Gyuszi, add oda a bicskát Benőnek! Te már nagyfiú vagy, majd faragsz magadnak egy másikat.
Gyuszi duzzogva bár, de odaadta öcsének a bicskát. Magában viszont még nagyon sokáig morgolódott:
- Te már nagyfiú vagy, legyen eszed! Te vagy az okosabb, add oda nekik! A kicsiket védeni kell, vigyázni kell rájuk. Most ne menj el a barátaiddal, a kistestvéreidre kell vigyáznod! - ekképp morgolódott Gyuszi, édesanyja szavait majmolva.
- Milyen jó is Maci Lacinak! Neki nincs testvére, nem kell senkivel sem megosztania a málnatortát vagy a mézes lepényt, nem kell naphosszat a kistestvérein legeltetnie a szemét.
Mialatt ezen morfondírozott, elszundikált...
--------------------------------------------------------------------------Gyuszi és Maci Laci elhatározta, hogy kicserélkeznek. Így is lett: Gyuszi maciékhoz költözött, Laci pedig nyusziékhoz. Az első napon Gyuszi nagyon jól érezte magát: az összes játék az övé volt, egyesegyedül csak az övé. Ebédnél neki szedtek először a levesből, nem kellett a többiekre várnia, mint otthon. Másnap Macimama és Macipapa látogatóba ment Sün Anyóhoz, aki éppen betegeskedett. Gyuszira bízták a házat. Késő délutánra már nagyon unta az egyedüllétet Gyuszi. Hiába nézte a Mackó tévé műsorát, már a mese sem érdekelte.Pedig otthon milyen jókat szokott kacarászni testvéreivel a meséken...! Estére megjöttek Mackóék. Sün Anyó néhány szép piros almát küldött a nyuszigyereknek. Gyuszi megette az almát, de közben arra gondolt, hogy finom ugyan ez az alma, de az otthoninak azért sokkal jobb íze van. Eltelt egy-két nap, s Gyuszi egyre inkább érezte, hogy magányos. Hiába kínálták Mackóék a legjobb falatokkal, hiába olvasott neki esténként Mackó Mama mesét, hiába játszott naphosszat az udvaron...Gyuszi rájött, hogy ez mind semmi, ha nincs kivel játszania, ha nincsenek vele a testvérei, akikkel annyi csintalanságot követett el, és akik most már nagyon hiányoznak neki. Meg is mondta Mackóéknak:
- Mackó Mama, Mackó Papa, nagyon jó itt nálatok, de már unatkozom, nincs kivel játszanom. Szeretnék hazamenni.
- Nem mehetsz, Gyuszikám - válaszolta Mackó Mama kedvesen - azt mondtad, hogy szeretnél itt lakni velünk, hogy ne kelljen a kistestvéreidre vigyáznod.
- Különben is Maci Laci azt mondta, hogy nagyon jól érzi magát nálatok, mert van kivel játszania, nevetgélnie, futkosnia. Reggeltől estig együtt hancúrozik öcséddel, Benővel és húgocskáddal Zsókával - tette hozzá Mackó Papa.
- De ők az én testvéreim és...és nagyon hiányoznak, mert szeretem őket - pityeredett el Gyuszi.
- Sajnos, nem mehetsz vissza, magadtól jöttél el, senki sem kényszerített - mondta Mackó Papa.
De ekkorra már patakokban folytak a nyúlfiú arcán a könnyek...
- Haza akarok menni! Haza akarok menni! - kiabálta teli torokból Gyuszi.
--------------------------------------------------------------------------
- Gyuszikám! Ébredj fel kisfiam! Mi történt veled? Rosszat álmodtál? - simogatta meg Gyuszi buksiját Nyuszi Mama.
- Anyukám, te vagy az? Jaj, de jó, hogy csak álmodtam az egészet! - mondta a nyúlgyerek és átölelte anyukáját. Ezután felpattant és bekiáltott a gyerekszobába:
- Na, ki jön velem versenyt futni?
- Én, én-! - hangzott a válasz és a két nyuszigyerek kirohant Gyuszi után a rétre.
Ettől fogva Gyuszi sosem panaszkodott a testvéreire. Segített nekik, mindenhová együtt jártak. A kis nyuszifiú megértette, hogy csak azok lehetnek boldogok, akiknek vannak barátaik, társaik. Rájött, hogy egyes-egyedül senki sem lehet boldog...
Vége