Egy szomorú bohóc monológja

Drága emberek,
elárulom most nektek
régi titkomat.
*
Ti mást nem láttok,
csak nevető arcomat,
hamis az egész.
*
Fellépéseim
alatt mindig nevetek,
velem nevettek.
*
Ez rendben is van,
elvégre minden bohóc
jókedvre derít.
*
Ügyetlenkedek
én a porond közepén,
ti meg tapsoltok.
*
Bukfencet vetek,
közben nagyot kacagok,
velem nevettek.
*
Szerepet játszok,
mert ezt kívánják tőlem
a látogatók.
*
Előadások,
sok-sok kacagó ember,
én a porondon.
*
Nevetek én is,
hisz’ ezt várjátok tőlem,
és ez így van jól.
*
Fellépés után,
amikor elhal a zaj,
magányos vagyok.
*
Nem nevetek már,
leveszem az álarcot,
tükörbe nézek.
*
Egy bánatos arc
tekint rám a tükörből,
szomorú bohóc.
*
Ezt az arcomat
senki sem ismerheti,
őrzöm titkomat.
*
Szégyen nem szégyen,
ilyenkor gyakran sírok,
egyedül vagyok.
*
Nincs ki nevessen,
velem éljen, táncoljon,
nincs ki szeressen.
*
Aztán új nap jön,
újabb előadások,
nevetek megint.
*
Velem nevettek,
nekem tapsol mindenki,
megy a színjáték.
*
Így éldegélek,
sok ember közt egyedül,
belefáradtam.
*
Vidámnak láttok,
álarcom eltakarja
valódi énem.
*
Nem panaszkodom,
szeretlek benneteket,
mikor nevettek.
*
Mikor tapsoltok,
elégedett vagyok én,
és nagyon boldog.
*
Csak az éjszakák,
csak azok ne lennének,
magányos bohóc…
*

Hozzászólások (2 darab)