TYÚKSZEM

– Na végre! Csakhogy itt vagy! Már félórája ülök itt a presszóban egy pohár narancslé mellett. Hol a csudában voltál? – rohanta le barátnőjét Rita.
– Ne is kérdezd! Van egy hírem számodra. Ha meghallod, elájulsz, az biztos! – felelte komoly arccal Nóra, miközben két puszit cuppantott barátnője arcára.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte ijedten Rita.
– Semmi sem történt. Azaz mégis: Berci megkérte a kezemet.
– Micsoda? És te ezt csak így mondod? Gratulálok! De mesélj, hol, hogyan, mikor? Gyertyafényes vacsora mellett? Mutasd a gyűrűt! – hadarta el egy szuszra Rita.
– Lassan, csak lassan! – állította le Nóra. – Először is: gyűrű nincs, legalábbis egyelőre. Holnap vagy holnapután elmegyünk együtt az ékszerboltba, ott majd kiválasztom a nekem megfelelőt. Másodszor: nem volt semmiféle gyertyafényes vacsora. Tegnap munka után beültünk egy pizzára, ahol Berci két harapás között tette fel nekem a nagy kérdést. Harmadszor: igent mondtam. Negyedszer: ma már nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem.
– Mi van? Megzavarodtál? Elment az eszed? Vagy egyszerűen csak félrebeszélsz? Nem értelek. Másfél éve jársz Bercivel, ti vagytok a legszerelmesebb pár, akivel valaha is találkoztam. Te meg most azt mondod, hogy nem vagy biztos benne, hogy férjhez akarsz menni Bercihez? Drága barátném, az a gyanúm, hogy valami nincs rendben a fejedben. Elmagyaráznád, mi váltotta ki nálad ezt a hirtelen… – Rita be sem fejezhette a mondatot, mert Nóra félbeszakította:
– Hát tudod… hogy is mondjam… – dadogta.
– Nyögd már ki végre!
– Hát… szóval… a tyúkszem…
– Miii?
– Tyúkszeme van, na! – nyögte ki végre a lány.
– Ha-ha-ha! Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! Egy tyúkszem! Ne haragudj, de te tényleg nem vagy normális! – mondta Rita, s közben széles vigyor jelent meg az arcán.
– Ne nevess! Nem tehetek róla, nekem valahogy nem tetszik a tyúkszem… – felelte kissé sértődötten Nóra.
– Nóra, térj észhez! Egy tyúkszem miatt? Veszel egy tapaszt, és másnapra eltűnik a tyúkszem. Esetleg harmadnapra… Egy-két nap, és volt, nincs tyúkszem.
– Mi az, hogy eltűnik? Kifakul? Erről még nem hallottam. Én lencsére gondoltam.
– Lencsére? Miféle lencsére?
– Hát kontaktlencsére! – vágta rá Nóra.
– Ha-ha-ha! Nóra, ez valami vicc? Hogyan képzelted el azt a kontaktlencsét? Ráteszed a tyúkszemre?
– Igen, pontosan úgy gondoltam. Valami más színt választanánk Bercivel. Kéket, zöldet vagy barnát…
– Állj! – állította le barátnőjét Rita. – Térj észhez végre! Miket zagyválsz itt össze? Kék vagy zöld tyúkszem…
– De hát akkor már nem lenne tyúkszem, hanem kék szem vagy zöld… vagy barna…
– Nóra, miről beszélsz? Persze, hogy nem lesz tyúkszeme, ha ráragasztja a lábujjára a tyúkszemirtó tapaszt. Mondtam már az előbb, hogy legkésőbb két napon belül leválik a tyúkszem Berci ujjáról…
– Várj! Miféle ujjról beszélsz? Egyáltalán miről beszélsz?
– Miről? Hát Berci tyúkszeméről, ami vagy a bal, vagy a jobb lábán van…
– Ha-ha-ha! Hi-hi-hi! – most Nóra kezdett el nevetni, de olyan hangosan, hogy a körülöttük ülők közül néhányan szintén elmosolyodtak.
– Most mit nevetsz? – kérdezte Rita, miközben értetlenül nézte hahotázó barátnőjét.
– Hát a tyúkszemen! Ha-ha-ha!
– Most mi van? Nem értelek.
– Rita, én Berci tyúkszeméről beszélek. Érted? Berci szeme olyan színű, mint egy tyúké. Olyan se nem barna, se nem sárga, olyan meghatározatlan színű, szóval olyan tyúkszem… Tegnap vettem csak észre, eddig valahogy ezt nem is tudatosítottam…
Most Rita kezdett el nevetni:
– Hát ez jó! Én meg tyúkszemirtót ajánlottam Bercikéd gyönyörű szemére. Ha-ha-ha! Hacsak elképzelem szegény Bercit, ahogy a szemére ragasztod a tyúkszemirtó tapaszt… Ha-ha-ha! Hát ilyen nincs!

Most már mind a ketten nevettek. A sok nevetéstől már a könnyeik is kicsordultak. Azt mondják, a nevetés ragadós. Így volt ez a lányok esetében is. A presszó valamennyi vendége velük együtt nevetett. S mindennek – a jókedvnek meg a kacagásnak is – az előidézője csak egy egyszerű kis félreértés volt…