Róka Rudi és a pillangó

A kis rókafi kihasználta a pillanatot, amikor a mamája kishúgával volt elfoglalva és huss! kirohant a rókalyukból.
Az erdőben eltévedt. Eleinte még nem zavarta, hogy messzire szaladt az otthonától, hiszen annyi szép és izgalmas dolog várta őt ott. Mindez pedig igencsak érdekelte a kis Rudit. Nem győzött betelni azzal a sok ismeretlen illattal, csak úgy szimatolt a fűben. Na és az a sok madár, meg állat! Velük még sosem találkozott a kis "vörös". Futkosott, ugrabugrált az erdőben fel-alá, amíg el nem fáradt. Leült egy hatalmas fa tövébe, körülnézett, merrefelé kéne elindulnia...Nézett jobbra, nézett balra, előre meg hátra is, de nem tudta, hol, melyik irányban található az otthona. Félni kezdett, pityergett is egy kicsit. Így talált rá a pillangó. Rászállt a kis Rudi orrára, megpróbálta őt vigasztalni. De a kis róka csak pityergett tovább. Nagy nehezen aztán kibökte:
-Eltévedtem. - és folytatta a sírást.
-Ó, hát csak ez a baj? Segítek én rajtad, kis róka. Tudom ám, hol laksz.
Róka Rudi szeme felvillant:
-Igazán? Valóban tudod, hogy hol lakom?
-Igen. Gyere, kövess! Hazavezetlek.
-De jó! Nagyon köszönöm, pillangó! Leszel a barátom?
-Már most is az vagyok. De ne hívj engem pillangónak! Van rendes nevem is. Úgy hívnak: Pille Panni.
-De szép neved van, Panni!
-Köszönöm, kedves Rudi, de most már siessünk, mert lassan besötétedik! Kövess!
-Igenis!- kurjantott nagyot örömében Róka Rudi és rohamléptekkel sietett újdonsült barátnője után. Rövid idő múlva már a rókalyuk előtt volt a két jóbarát. Rudi megköszönte Panninak a segítségét, elköszönt, majd villámgyorsan bemászott a rókalyukba.