Az angyalok karácsonya

Odafent, az ég bársonyos kékjében az angyalok halkan keringőztek. Szárnyaik fényben úsztak, lépteik olyan könnyűek voltak, mintha maga az idő is megállt volna egy pillanatra. Tudták, elérkezett az este, amikor lassan elindulhatnak lefelé, a földi otthonok felé, ahol már égnek a gyertyák, és a szeretet csendben helyet kér a szívekben.

Ahogy leereszkedtek, megérintették a háztetőket, az ablakpárkányokat, és láthatatlanul beléptek a szobákba. Ott voltak a feldíszített fenyők mellett, a terített asztaloknál, a meghitt beszélgetések halk morajában. Szárnyaikkal óvták az otthonokat, hogy béke költözzön minden fal közé, és a szívekben feloldódjon minden régi fájdalom.

Ezen az estén minden családhoz elérkezett valami különleges: a megértés csendje, az összetartozás melege, az egymás felé fordulás ajándéka. Az angyalok mosolyogva figyelték, ahogy kezek kulcsolódnak össze, ahogy a szemekben könny csillan, nem bánatból, hanem hálából. Tudták, ezért jöttek el újra és újra minden karácsonykor.

Amikor az éj teljesen betakarta a világot, az angyalok megpihentek egy pillanatra. Áldást hagytak minden otthonban, minden lélekben, hogy a karácsony fénye ne csak egyetlen estére maradjon, hanem végigkísérje az egész esztendőt.

És mielőtt visszatértek volna az égbe, halkan suttogták..
Vigyázunk rátok. Nemcsak ma, hanem minden nap.

Boldog, békés karácsonyt mindenkinek.