Első nap

Lana épp iskolába készülődik. Édesanyja a konyhában sündörög, készíti a reggelit. -Lanám, mire is kell menned? Hány órára? 8? 9? – kérdezi izgatottan.-kilencre, azthiszem ....- idegességét édesanyja is észreveszi -Mit a baj? Izgulsz? Ne aggódj,minden rendben lesz. Lana szemébe könnyek szöktek, nagyon szerette másik iskoláját. De szülei válása miatt, sajnos elköltöztek. -Kerékpárodat megnézted? Jó állapotban van ugye? És a térkép! El ne tévedj nekem! –sorolja anyja. -Jajj anya, ne izgulj már ennyire, -legyint – sokszor mentünk arra, tudom már az utat. És a bicikli is jó. -Jól van, jól van. Lassan elkészül, és kitolja kapun a kerékpárt. Édesanyja figyeli őt, - vigyázz magadra! És szerezz új barátokat! – kiabálja utánna. De Lana már fel is ült a biciklire és tekeri. Lassan odaér a suli elé. Osztályfőnöke már várja. -Szia, te vagy Lana ugye? -lép felé,majd kedvesen megkérdezi -És a táskád hol van? Ekkor eszmél rá Lana, annyira ideges volt , hogy otthagyta a konyhapulton. Rácsap a homlokára -jajj ne! Otthon hagytam! Ezt a bakit, már az első nap tévedek. Annyira sajnálom tanárnő, hazarohanok érte! – szabadkozik .-Nem, nem már csak 5 perc és becsengetnek, nem baj Lana, első napod. Nem kell izgulni! -nyugtatja meg kedves hangon. Ekkor a kanyarban dudálnak, Lana anyukája az, megáll az iskola előtt, kiszáll és integet.-Lanám! Elhoztam a táskád! Otthon hagytad szívem. -lépdel felé Lana, nagyon megörül. –jajj anya, de örülök. Köszönöm!Majd puszit nyom anyja orcájára, és bemennek.