Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 30. 06:56
Dráma
❤️ 1
👁️ 8
Az adrenalin valósággal mind a két ember vérkeringését szabályosan felrobbantotta. A szándékosan elfojtottnak gondolt indulatok pedig, akár a robbanással fenyegetőző puskaporos hordók, pusztító, mindent romba döntő robbanással fenyegettek…
Mindketten újabb nehéz napokon voltak túl. Ki tudja immáron hányadikon.
A gyönyörű, egzotikus vonásokkal is büszkélkedő fiatalasszony a szoba egyik sarkában álldogált gyönyörű ruhában, mely egész biztos méregdrága lehetett, elvégre aki az Andrássy út, vagy épp a Váci utca sarkán vásárolgat, azt csupán a minél nagyobb hatásvadászat és felhajtás érdekli. Bokapántos szandálját is ízléses, elegáns csillogó mütyür díszítette, amihez persze a pasija mit sem ért, elvégre a stílust csupán csak egészen kivételes és különleges emberek birtokolhatják és…
Tovább olvasom…
Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 03. 05. 10:57
Élet
❤️ 4
👁️ 35
A kisfiúnak nyitva voltak a szemei. Őt nézte. Az arcára tette a párnát. Egyre erősebben szorította.
– Elbújtam. – Hallotta tompán.
Úgy érezte, mintha víz alól bukkanna fel egy pillanattal a fulladás előtt. A vánkost ijedten a sarokba hajította. Erősen zihált. Szája kiszáradt, nyelve, mint egy darab szivacs, tapadt ínyéhez.
– Kukucs – suttogta.
Visszament az ágya sarkába kuporodott, térdeit felhúzta, és előre-hátra billegett.
– Megőrültem – gondolta.
Egy óra múlva elaludt. Reggelre megfakult az emlék, majd, mint egy álom elillant. Talán a túlterhelt elme védekező reakciója volt.
Az iskolában Diaboli várakozó arccal kérdezte:
– Na, mi volt az éjjel? Elhárult az akadály?
– Mi a fenéről beszélsz?
– Gyáva vagy! Soha, semmire se fogod vinni – legyintett Liszi.
Délután megint egyedül…
Tovább olvasom…
Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 01. 25. 09:04
Élet
❤️ 1
👁️ 19
Szabó Balázs, villanyszerelő nehezen ébredt. Az egész heti munka elfárasztotta. Csontjaiban már érezte az elszálló éveket, mégsem akarta henyéléssel tölteni a napot. Kinézett harmadik emeleti ablakán, esett az eső. Már egy hete. A komor, szürke, egyforma házak látványa nem vidította fel. Törte a fejét mihez kezdjen a vasárnapjával.
– Kimegyek az Állatkertbe – villant agyába az ötlet. – Február van, rossz idő, biztosan nem lesz tömeg.
Leszállt a troliról, besétált a kapun. Eszébe jutott, hogy harminc éve járt itt utoljára. Boldogan szívta be a jellegzetes szagokat. Az állatokból keveset látott, elbújtak az eső elől, a sétányokon csak néhány elszánt látogató kószált.
A medvék kifutójánál, a sétány aszfaltján mély repedést vett észre.
– Ez még mindig megvan? – gondolta. – Itt…
Tovább olvasom…