Louisnak jól menő mérnöki irodája van, míg felesége, Claire jogászként egy jogi iroda vezetője. Fia, Lucas szintén jogot végzett, és az édesanyja irodájában dolgozik ügyvédként. Lányuk, Chloé nemrég érettségizett, és a tizennyolcadik születésnapjára készül. A szülők nagy meglepetésbulit szerveznek neki. Mindenkit meghívnak az eseményre. Közeli kollégákat, barátokat, rokonokat, szomszédokat. Chloé úgy tudja, hogy csak az ő barátnői lesznek jelen. Erre az alkalomra külön egy rendezvényszervezőt kértek fel, aki gondoskodik a birtok feldíszítéséről és ételek, italok felszolgálásáról. A meghívókat a szülők rendezik, míg a zenéről Lucas gondoskodik, mivel van egy zenekara, melyet még a gimnáziumban alakított barátaival. Mindkét gyermekük zenei tehetség, Chloé ebben az irányban fog…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy idő után, mintha szándékosan rászokott volna az ígérgetések kusza halmazaira, melyek mintha csak kusza, búja és már-már áthatolhatatlan borostyánindák lettek volna, valósággal egész sűrű, rohanós hétköznapjait kitöltötték. Soha az életben nem fogja megérteni, hogy egy határozott, független nőnek miért van mondjuk szüksége karrierépítési célból a vezérigazgató jóváhagyására, amikor a józan ész és a logikailag kifogástalanul felépített észérvek, érvelés és intelligencia minden szükséges előmeneteli dologgal ellátja az embert, persze csak abban az esetben, ha az adott üzleti élet nem követeli meg kimondhatatlanul is, hogy egy gyönyörű és különleges nő titkos munkahelyi kapcsolatba bonyolódhasson, persze szigorúan saját céljai elérési érdekében az illető nagyhatalmú emberrel. Kora…Tovább olvasom…
A férfi aznap jócskán késésben volt. Három üzleti konferenciája is lett volna, és a kivétel nélkül mindig arrogáns, pöffeszkedő, rabszolgagyáros főnöke egész biztos, hogy leordítja a fejét, ha megtudja, hogy megint nem tud idejében megjelenni a szinte már létfontosságú üzleti konferencián, ahol az illetékes vállalat számára keresnének befektető, együttműködő partnereket. Lábujjhegyen, nagyon halkan kiment a konyhába, és mobilján felhívta az egyik kolléganőjét: – Szia, jó reggelt! Ne haragudj, de úgy néz ki, hogy sajnos ma semmiképp sem fog menni a dolog! – suttogta nagyon halk, bizalmas hangon. – Ugye te most szívatni akarsz, Péter?! – kérte ki magának a kollégina. – Te is tisztában vagy vele, hogy óriási üzletről van szó! Most nem szállhatsz ki! Ez nem egy idióta kívánságműsor! –…Tovább olvasom…
Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbetekerte a takarót elcsigázott, csupa csont testén, és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, befelé nézett. Bevillantak élete legfontosabb eseményei, közben csakis a gyermekei hiánya fájt neki a legjobban, pedig minden porcikája feladta már a létet. A boldog gyermekkor után fiait kíváncsiságuk az országhatáron túlra vitte. Néhány érdekes tapasztalat után a munkájuk is odakötötte őket. Gyakran beszélgettek ugyan telefonon, de egyre kevesebbet találkoztak. Eleinte a nyári szabadságukat is egy harmadik országban töltötték. Néhányat…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az író, költő, műfordító volt tanár Miklós mióta csak elhagyta imádott, gyönyörű feleségével, Alizzal hazáját, minden áldott nap kiment az óceánhoz. Mintha szándékosan, következetesen kezdett volna kiábrándulni az irodalomból és általában azokból a köpönyegforgató, alakoskodó, kétszínű emberekből, akik – ki tudja, miért – kitüntetések, elismerések és díjak ürügyén eladták önmagukat, tehát behódoltak egy adott csoport érdekeinek, holott az irodalomnak magasztosabb célokat szükséges minden esetben szolgálnia. Ahogy egyik kezével botjára, míg másik kezével feleségét átkarolva figyelmesen, honvággyal vegyesen szemlélték a nyughatatlanul szeszélyes óceán hullámait, mintha mindketten közösen megélt emlékeiket akarták volna rendbe tenni: kik voltak azok, kik támogatták, vagy segítették őket…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Még javában dübörögtek a tankok a környéken, mikor nagymamám hasában mocorogni kezdett egy újabb magzat. Harmadik volt ő a sorban. Akkoriban még nem tudták előre megmondani, hogy milyen nemű lesz a gyermek, de mamám sejtette, hogy csakis fiú lehet, mert ugyanolyan erősen rugdalódzik, mint két nagyobbik fiútestvére tette ezt annak idején. Nem is csalódott, amikor március idusán előbújt apám a meleget és védelmet adó anyai méhéből. Cselédsorban felnövő anyjától nem sok mindent tanulhatott apám, hacsak azt nem, hogy sokat kell dolgozni azért, hogy ne haljon éhen az ember. A háború után nagy szegénység dúlt az ország északi részén, ezen a vidéken nem voltak még ipari üzemek, ahová elmehettek volna a fiatalok dolgozni. Csak saját háztájiban lehetett gazdálkodni, már akinek volt hozzá…Tovább olvasom…
Kicsit gyűrötten ébredt, mert egész éjjel nyűgös volt a gyerek. Megfázhatott, mert kis láza is volt, teát kellett melegíteni, s mikor már azt hitte, elaludt, azért sírt fel, mert kitakarta magát. Elcsüggedten gondolt a kellemetlen éjszakára, s odaszólt a feleségének: — Nézd meg, szívem, lement-e a láza?! Az asszony hőmérőért kotorászott, ő meg a fürdőszobában habot vert a képére, és a hideg víz csobogása végleg felébresztette, amint borotválkozáshoz készülődött. Már a munkahelyén járt az esze. Gyors ütemtervet gondolt ki, bár tapasztalatból tudta, hogy valami mindig közbejön. – Hiába – jutott eszébe –, valaminek minden esetben közbe kell jönnie ebben a furcsa életben, hogyha az ember azt akarja, hogy jobban értékelje helyét a világban! – töprengett. Ez a gondolat képtelennek tűnt…Tovább olvasom…
Az utóbbi napokban mintha valami szokatlant tapasztalt volna Borisz viselkedésében. Elhatározta, hogy legközelebb jobban megfigyeli, de aztán valahogy nem került sor erre. Napközben alig látta, de nem aggódott miatta. Július közepe lévén a nagy hőség miatt ez egyáltalán nem volt meglepő. Mégis idén, amikor a hőmérő szála a negyven fok közelébe kúszott fel nem volt könnyű elviselni a gyilkos hőséget. Ember és állat is, ha tehette nem mutatkozott a szabadban. A nagyobb városokban az emberek, lakásuk légkondicionált helységeinek oltalmát élvezve próbálták függetleníteni magukat a kinti hőmérséklettől, vagy légkondicionált épületek zárt és a hőség ellen védett tereibe menekültek. Faluhelyen hűvös szobák mélyén kerestek menedéket, de a légkondicionáló berendezések használata már itt is egyre…Tovább olvasom…