Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 11. 15. 00:07
Karácsony
❤️ 1
👁️ 32
Szenteste volt.
A nappaliban halványan pislákolt a fenyőfa fénye, a szaloncukrok aranypapírja tükrözte a gyertyák mozdulatlan ragyogását.
Éva egyedül ült az asztalnál, a bögrében kihűlt már a tea. A csend nem volt békés — üres volt és nehéz.
A földön, egy kartondobozban ott pihentek a festékei, az ecsetei, a vásznak. Mindent elcsomagolt.
Úgy döntött: elég volt az álmokból. Januártól visszamegy egy rendes munkahelyre.
Karácsony este legyen az utolsó, amikor még úgy teheti, mintha művész lenne.
Ekkor megcsörrent a telefon.
A csengés váratlanul éles volt a csöndben.
Ismeretlen szám.
Éva tétovázott. Aztán felvette.
– Halló?
Néhány másodperc csend szakadt a levegőbe. Aztán egy mély, nyugodt férfihang szólalt meg:
– Ne engedd el… kérlek.
Éva megdermedt.
– Tessék? Ki…
Tovább olvasom…