Írta:
Buglyó Juliánna
📅 2026. 03. 30. 07:33
Élet
❤️ 1
👁️ 15
Liza sokat ábrándozott arról, milyen élete lett volna, ha a sors nem ily rútul bánik vele.
Túl sokat foglalkoztatta a dolog. A barátai féltették, nehogy az idegrendszere is tönkremenjen a sok gyötrődésben. Hiszen a helyzetén már nem lehet segíteni.
Elhatározták, elhívják a legközelebbi színházi előadásra egy kis kikapcsolódásért.
A színjáték egy remek, zenés darab volt. Lizának kikerekedett a szeme. A balerinák közt volt egy szólótáncos, aki leginkább az ő vágyának megvalósulását vetítette a színpadra. Fájdalmat okozott neki az együttérzés. Ekkor döntötte el, hogy kilép a torz, álomszőtte világából, megerősíti lelkét, abból hozza ki a legjobbat, amit élete fonalának gombolyaga adott.
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 30. 06:59
Romantikus
❤️ 1
👁️ 11
A forgalmas repülőtéren, ahol javarészt egy rahedli ember-sokadalom megfordul jóformán másodpercek tört része alatt, ami – ha hozzávesszük –, hogy egy nap legalább huszonnégy óra, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy a többségüket a legkevésbé sem érdekli egy gyönyörű mennyasszonyi ruhába öltözött, fiatal, dekoratív nő, aki egy flaskás üveget tart egyik kezében és egy padon üldögél.
Fantasztikusan káprázatos sminkje és szempillafestékje vastag fekete foltokban olvadni kezdett kislányosan bájos arcáról, és kisírt, jócskán elveszett szemeiből egyetlen kérdés hangzik fel:
„Miért pont velem történik ilyesmi?!”
Egy pufók, kissé csetlő-botló szerencsétlenkedő férfi, aki felmosófával, tetszetős műanyag vödörrel közlekedik a reptér egész területén, hiszen létfontosságú, hogy a kedves utasok…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 12. 05. 01:03
Sorsfordító
❤️ 1
👁️ 14
A mező fölött sűrű, fekete felhők gyűltek, mintha egyetlen óriási kupola borult volna Iza és Ádám fölé. A földút nedvesen fénylett, de még nem esett. Az illat azonban már árulkodott: közeledik a vihar.
– Sietnünk kellene – mondta Ádám, felpillantva az égre.
– Most nem – felelte Iza, megállva az út közepén. – Nem futok tovább semmi elől.
A távolban tompa moraj futott végig a tájon. A szél még visszafogott volt, de a gabona már bizonytalanul hajladozott.
– Iza, én csak azt mondom, hogy baj lesz, ha itt kap el minket.
– Mindig ezt mondod – nézett rá a lány. – Hogy baj lesz, ha változtatunk. Hogy jobb a régi, a biztos. Hogy ne bolygassunk semmit.
Ádám utolérte, és finoman megfogta a karját.
– Nem a változás ijeszt meg. Az ijeszt meg, hogy egyszer elveszítelek, ha rosszul…
Tovább olvasom…