„híd” – novellák címszó szerint

Írta: K. Barbara 📅 2026. 03. 05. 21:01 Sorsfordító ❤️ 3 👁️ 79

Linda ott állt a híd túloldalán. Rám várt. Megbeszéltük, hogy pontban délben indulunk, hátrahagyunk mindent és mindenkit.
De hezitálok, félek elindulni erre az útra. Választanom kell életem szerelme és az élet között, amit Petrával felépítettem, de nem vagyok benne boldog. Csak ott a közös gyerek, őt nem akarom hátrahagyni. Ráadásul Petra fenyeget, hogy kiforgat minden vagyonomból.
Gyáva vagyok, tudom, nem tudtam egyikőjükhöz sem őszinte lenni. Kaptam egy ultimátumot: ha szakítok Lindával, akkor mindent helyrehozhatunk, és új életet kezdhetek a feleségemmel és a lányommal.
Milyen apa volnék én, ha nem így döntenék? De szeretem Lindát, ő rángatott ki a gödörből, ő mutatta meg, hogy a sűrű gomolyfelhők között is átsüt a napfény.
Látom őt, ahogy rám vár, az óráját nézegeti. Lassan…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 07. 18:06 Dráma ❤️ 0 👁️ 17

Hetek óta készülök erre az utolsó fellépésemre. Mindent alaposan átgondoltam. Többé nem bánt engem senki. Nem leszek senkinek sem a játékszere. Egyszer s mindenkorra véget kell vetni ennek az egésznek. Sokat gondolkodtam, mitévő legyek. Annyi minden megfordult a fejemben. Végül erre esett a választásom. A napot is alaposan elterveztem: ma van a férjem születésnapja. Férjem? Ah, pontosabban ő csak egy férfi, akivel egy lakásban élek… Úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.

Lassan lépkedek a város sötét utcáin. Félórás séta után elérem célpontomat, a hidat. Felmegyek, körbenézek. Alattam zúg a mély, fekete víz. Sokáig nézem a gyilkos folyót. Didergek. Nézem, egyre csak nézem a vizet, a partot nyaldosó hullámokat. Újból felteszem magamnak a hónapok óta foglalkoztató kérdést…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 05. 01:03 Sorsfordító ❤️ 1 👁️ 14

A mező fölött sűrű, fekete felhők gyűltek, mintha egyetlen óriási kupola borult volna Iza és Ádám fölé. A földút nedvesen fénylett, de még nem esett. Az illat azonban már árulkodott: közeledik a vihar.

– Sietnünk kellene – mondta Ádám, felpillantva az égre.
– Most nem – felelte Iza, megállva az út közepén. – Nem futok tovább semmi elől.

A távolban tompa moraj futott végig a tájon. A szél még visszafogott volt, de a gabona már bizonytalanul hajladozott.

– Iza, én csak azt mondom, hogy baj lesz, ha itt kap el minket.
– Mindig ezt mondod – nézett rá a lány. – Hogy baj lesz, ha változtatunk. Hogy jobb a régi, a biztos. Hogy ne bolygassunk semmit.

Ádám utolérte, és finoman megfogta a karját.
– Nem a változás ijeszt meg. Az ijeszt meg, hogy egyszer elveszítelek, ha rosszul…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 11. 08. 11:51 Szomorú ❤️ 0 👁️ 38

Az ősz csodálatos színekbe öltöztette a tájat. A lenyugvó nap fényét a lassan leereszkedő köd homályosította. Lívia ráérősen sétált a lehullott avarban. Óvatosan lépett fel a gyönyörű, fából faragott hidra. Szemei a túloldalt kémlelték, mintha keresett volna valakit, de csak a mozdulatlanul álló fákról hull alá egy-egy megsárgult falevél. 
Még a máskor hullámokat verő folyó is csendes volt, most a part menti bokrok nézegették magukat a sima víztükörben. 
Lívia lassan, szinte araszolva haladt a híd közepe felé. Ott megállt és a korlátnak támaszkodva várt. Nem nézett sem jobbra, sem balra, lehajtott fejjel nézte tükörképét a folyó vizében. Csend és némaság vette körül, ezen a késő őszi délutánon még a madarak sem rikoltoztak. A nap már teljesen eltűnt, míg a köd egyre sűrűbb lett…