Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 09. 00:06
Spirituális
❤️ 3
👁️ 32
Vannak pillanatok, amikor a világ túl hangos, és a kötelezettségek falai túl magasak. Ilyenkor nem egy másik helyre, hanem egy másik időre vágyunk. Arra az ellopott, szent tartományra, ahol a lélek végre levetkőzheti a mindennapok fáradtságát, és ahol a vágy nem csupán érintés, hanem sorsszerű felismerés.
A Vágyak Tetoválása projekt egyik legmélyebb vallomása ez az írás: egy óda az időhöz, amit egymástól rabolunk el, hogy végül önmagunkra találjunk.
Árnyékaink menedéke
„Időt akarok rabolni nekünk. Azt a szent időt, amit a világ megtagadott tőlünk; elrejteni egy titkos zugba, ahol csak mi lelhetünk egymásra. Belélegezni az illatod, mely a levegőben vibrál, és abból a tiszta jelenlétből élni, ami csak ott létezik. Elnémítanám a külvilág zaját, hogy ne halljam a hívásokat, amik…
Tovább olvasom…
Írta:
Kendi
📅 2026. 01. 24. 12:12
Egyéb
❤️ 0
👁️ 12
Két alak áll, gyufafej a szív helyén, és a láng köztünk reszket. Ha közelebb lépünk, elégünk; ha hátrálunk, kialszik. Beszélni nem merünk, mert a szó huzat. Mégis tudjuk, a tűz nem ellenség, csak kérdés. Meddig tartod a fényt anélkül, hogy birtokolnád? A kezem árnyéka menedék, a tied irány. Amikor fellobban, nem győzelem ez, hanem megállapodás: egyszerre vigyázni és engedni. Tanuljuk az egyensúlyt, lélegzetre osztjuk az időt, és számolunk a törékenységgel. A láng emlékeztet: a szeretet munka, figyelem, közös felelősség. Ha elfáradunk, cseréljük a gyufát, nem a reményt. Így marad fény, még viharos szobákban is sokáig. Két ember között csendesen. Élve.
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 01. 13. 04:06
Romantikus
❤️ 1
👁️ 11
Valósággal ki nem állhatta azt a fajta, személyiségtől totálisan vadidegen, már-már provokatívan tüntető feltűnősködést és exhibicionizmust, mely sajnos a legtöbb esetben akkor jellemzi az embereket, mikor egyszerre valóságos tömegnyomorban kell helytállniuk, vagy ha adott esetben éppen ők az adott kis mikro-társadalom egyedüli prominens szóvivői.
Egzotikus, nagyestélyit viselő hölgyemények vonultak fel az éppen aktuális, kigyúrt testű pasijukkal, akik markáns és méregdrága Armani- vagy Dolce-öltönyöket viseltek, szinte kéjesen élvezkedtek, hogy méretes és dagadó bicepszeiket tornáztathatják ruhájuk alatt.
Elvégre egy nagyon drága ruhadarab tartósságát mi mással lehetne lemérni, mintha az adott izompacsirta edzéseket végez benne. Már csak a súlyzók hiányoztak volna.
A tömegben…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 11. 21. 22:30
Romantikus
❤️ 0
👁️ 19
Bonnie mezítláb lépett a simára koptatott kövekre. A tengerpart még melegen őrizte a nap utolsó sugarait. A nap már lebukóban volt a horizonton, narancsba és rózsaszínbe festve az eget. A hullámok lágyan nyaldosták a sziklákat, a sós illat pedig minden lélegzettel betöltötte a mellkasát.
A kis falucska, Manarola, mint egy festmény terült el mögötte – színes házak kapaszkodtak egymásba, mintha attól félnének, hogy a tenger egyszer elsodorja őket.
Bonnie mindig is ide vágyott. A válása után hónapokon át keresett valamit – vagy valakit –, aki helyett csak saját magát kellett újra megtalálnia.
Aznap este, amikor már azt hitte, hogy csak a tengert fogja köszönteni... valaki más is ott volt.
A férfi a part szélén ült, egy vázlatfüzettel a kezében. A szél belekapott őszülő, hullámos…
Tovább olvasom…