Írta:
K. Barbara
📅 2026. 03. 06. 08:28
Lírai mininovella
❤️ 1
👁️ 19
Az erdőben sétáltam, szél lágyan simogatta arcom. A tavaszi napsütés, a madarak csicsergése felüdülés volt a lelkemnek. Ahogy a tavasz lassan életre kelt, úgy kelt életre bennem is valami.
Sétám közben egy nem megszokott hangra figyeltem fel, egy hegedű lágy és kellemes hangját fújta erre a szél. Hiába kerestem, nem találtam meg a hang forrását.
Így hát másnap is eljöttem, ugyanaz történt, és harmadnap is.
Már kíváncsiságom egyre hajthatatlanabb volt. Vajon ki játszhat ilyen angyalian? Minden hang táncra hívja az erdőben élő állatokat.
Egy idő után feladtam, már nem akarom megtudni, ki játszik, csak élvezem ezt a kellemes lágy zenét.
Tovább olvasom…
Írta:
Buglyó Juliánna
📅 2026. 02. 01. 12:05
Élet
❤️ 2
👁️ 15
Az erdőt járva várhatóan tisztás következett, amikor füst kezdett gomolyogni a fák koronái felett. Az oda nem illő látvány felkeltette kíváncsiságomat, elindultam felé. Hamarosan egy női hangot véltem felfedezni, mely egy bús dalt dúdolt. Azt értettem tisztán belőle, hogy „…minek születtem szegénynek”… Közeledve a füves területhez egy cigány család életének képei jelentek meg előttem. Az apa überelte a nyers gallyakból rakott tüzet, pár maszatos képű kisgyerek futkározott körülötte. Az anya kézzel mosott egy lavorban. A nagylány, aki épp énekelgetett, csinosítgatta magát, haját fésülte, ruháit igazgatta. Néhány szendvicsünkkel kiegészítettük a gyerekek napi ételadagját, majd elbeszélgettünk arról, hogy miért kell a XXI. században itt élniük.
Tovább olvasom…