Séta az erdőben

Az erdőben sétáltam, szél lágyan simogatta arcom. A tavaszi napsütés, a madarak csicsergése felüdülés volt a lelkemnek. Ahogy a tavasz lassan életre kelt, úgy kelt életre bennem is valami.
Sétám közben egy nem megszokott hangra figyeltem fel, egy hegedű lágy és kellemes hangját fújta erre a szél. Hiába kerestem, nem találtam meg a hang forrását.
Így hát másnap is eljöttem, ugyanaz történt, és harmadnap is.
Már kíváncsiságom egyre hajthatatlanabb volt. Vajon ki játszhat ilyen angyalian? Minden hang táncra hívja az erdőben élő állatokat.
Egy idő után feladtam, már nem akarom megtudni, ki játszik, csak élvezem ezt a kellemes lágy zenét.