16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy idő után már nem érdekelte. Talán nem is látta olyan sok értelmét annak, hogy ha kell, ha nem, nyíltan megalázzák bandavezérnek kikiáltott osztálytársai, leköpdösik a gonoszkodni vágyó serdülőlányok, akik egymás között valóságos divatshow-kat rendeztek csupán csak azért, mert tombolni akartak bennük a pubertás hormonok. Most itt volt megint. Pucér, meztelenre vetkőztetve, zsineggel megkötözve, akár egy szánalmas, hájas süldő malac a vágóhídon a szekrényben, ahová a ruhaneműt, kabátokat szokták a többiek felakasztani. Ehhez valahogy minden tanár szigorúan ragaszkodott. Már rég-rég kicsöngettek a szánalmas hetedik óráról, és elmúlt délután két óra is télen, amikor kicsit mindig fagyosabb az általános iskola merev szigorúságú, komor, rusztikus épülete, ahol még a szocializmus…Tovább olvasom…
Az osztály a csillagvizsgáló felé vette az irányt. Míg a legtöbben kíváncsi, izgatott érdeklődéssel várták, ácsingóztak arra, hogy végre igazinak látszó naprendszereket, csillagokat, miniatűr, vagy épp kozmikus galaxisokat, bolygók makettjeit láthassák, addig akadt egy kövér, dagadék srác, aki ezt az egész kirándulást valósággal úgy élte meg, akár egy nagyon fájdalmas, kibírhatatlan foghúzást. Ha az ember lenézett a hídról, ahol jobbára autók közlekedtek, és egy kisebb focipálya is helyet kapott, a csillagvizsgáló fényes, palotaszerű, kupolás épülete kisebb erdőség szélén helyezkedett el, mintha csak szándékosan akarna belesimulni a természet ormótlan rendjébe. November végi idő volt. Az a tipikusan „muszáj felöltözni, különben azonnal megfázol, és beteg leszel” időjárás. Lányok-fiúk…Tovább olvasom…
Középkorú, kissé meghajlottan járó férfi lépett be a felújított színházterembe, mely nem is volt igazán színház, sokkal inkább a tehetősebb sznobok számára fenntartott kultúrterem. Különben is színházba – a legtöbb esetben – nem azért mennek az emberek, mert kíváncsiak az adott előadásra, sokkal inkább egyfajta groteszk divatbemutatót akarnak, elsősorban saját szórakoztatásuk végett megtartani. Pláne, ha hatalmas érdeklődés előzi meg az adott kulturális eseményt, és valahonnét még előbukkan egy-egy fotós is, aki valakinek a képviseletében jött. Az adott kultúrterem páratlan zenei akusztikájával, és tágas, impozáns méreteivel máris valósággal belopta magát a legtöbb művész szívébe. Kapott helyet itt büfé, illetve egy közepes méretű versenyzongora, mely ugyancsak horribilis összegbe…Tovább olvasom…
Bölcsészeti karra jártak mindketten, azonban Antal már a kezdetek kezdetén pontosan megértette, hogy jó pár docens és konzervatív professzor akad itt majd, akik emberi gonoszság, avagy szándékosság folytán rendre el fogják vágni előttük és csoporttársaik előtt a méltó és talán sikerélményekben gazdag érvényesülésük útját. Míg Antal úgyszólván a kortárs magyar irodalmat és a klasszika-filológiai előadásokat szándékozott „megreformálni” olybá képpen, hogy egy-egy szemináriumi foglalkozás alkalmával igenis rendre kérdőre vonta az órát tartó tanárt, miszerint: mikor írnak végre verseket, és fordítanak kortárs irodalmi műveket, addig a gyönyörű és álomszépséges Léna már nem volt ennyire biztos a dolgában, elvégre, ha egy nőnek egyszerre több kérő is jócskán csapja a szelet, akkor azért nem árt…Tovább olvasom…
Még mielőtt bármi is történhetett volna az adott színpadon, később kiderült, hogy a tulajdonképpeni előadás már javában elkezdődött. A legtöbb színész friss egyetemista volt, akik tojáshéjjal még a seggükön lavíroztak a sűrűn tömött széksorok közt, mert – mint később kiderült – ez egy kísérleti jellegű előadás volt, aminél lényeges szempont, hogy a színészek mintegy kvázi a kedves közönség tagjait is rendre bevonják az előadás folyamatába, ami bizalmasan és köztünk legyen szólva oltári nagy hiba, hiszen főként a magyar nézők többsége kellemes közönyösített tunyaságban és álomkórral a szemén szenved végig egy-egy fergetegesnek beharagozott előadást, és mindenhez annyi köze sincs, mintha őt magát érné ilyen-olyan kisebbfajta inzultus. Máté és Rita éppen úgy középtájt foglaltak helyet, és…Tovább olvasom…
A háromtagú család tagjai megérkeztek a kétszintes, impozánsnak tűnő, ám valójában jócskán lelakott családi házhoz, amin meglátszott, hogy egyszerre több család is bátran osztozkodik rajta. – Kérvényt nyújtsak be, hogy gyertek már az ég szerelmére! – Az apán jócskán meglátszott, hogy annyi kedve sincs a rokonlátogatáshoz, mint a foghúzáshoz, de hát, ha egyszer már megígérték, hogy benéznek, nem akarta megváltoztatni véleményét. – Jól van apukám! Ne izgasd magad! Normálisan is el lehet ezt intézni! – felelte lazán, szinte természetesen a mindig filigrán és csinos feleség, amivel valósággal az őrületbe kergette a férjét, akinek muszáj volt rágyújtania egy újabb cigire, mintha ezzel akarná enyhefokú idegességét, frusztráltságát tompítani. – Na! Mi lesz már a kurva életbe! Mozgás! –…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Kati néni! Már megint bőg, mint a záporeső! Pedig mi nem is értünk egy ujjal se hozzá! – jelentette ki unalmasan, közönyösen egy tinédzser, sportos fiú. – Hát akkor meg miért sír?! Mi baja van, mi?! – förmedt rá az osztályfőnök a fiúra, aki afféle vagány hírében állt. – Kati néni! Tessék jönni! A Robi bekakilt! – közölte vigyorogva, megszeppenten egy csinos, egzotikus teremtés, aki már most melltartót viselt, és belegyömöszölt néhány darab vécépapírt, hogy nagyobbnak tűnhessen még kialakulófélben lévő nőies domborulata. – Eszterkém! Biztos vagy benne, hogy a Robi beszart? – kérdezett vissza az osztályfőnök, aki már az idegességtől nem látott, és jócskán meglátszott rajta, hogy bármelyik percben elvesztheti a józan higgadtságát. – Tessék jönni azonnal! – szólt még egyszer, majd…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Pofazacskóba becsúsztatott latexbetétek, amiktől teltebbnek tűnik az arc. A kövérítő jelmez szinte már-már pontos, precíz, ugyanakkor roppant valósághű. Jobbára szilikonból készült, a nő alkatára szabták, és a nő kissé rogyadozva jár a súlya alatt. Kövérített, pufók arcát kipirosította, haját szándékosan illatos lakkal fújta be. Mesterséges vádlija is olyan, mintha egy teltkarcsú, molett nő testrésze lenne. Bettina még egy utolsó pillantást vett a nagy előszobai, egészalakos tükörben, mielőtt elindulna a vakrandira. Borzasztóan kíváncsi és izgatott, hogy vajon az illető dögös, szuperszexis pasi, aki – állítólag – a belső tulajdonságokat is megszokta dicsérni a hölgyeknél, nem csupán csak a bombázó fizikális adottságokat, vajon mennyire lesz majd elégedett azzal a hamis, mesterkélt…Tovább olvasom…