Szia! Azért írok neked, mert tudom, hogy nehéz a tizenéves korszak átvészelése. Bár visszagondolva, nem volt az annyira szörnyű. Bocs, elfelejtettem leírni, ki is vagyok, és honnan ismerlek. 2026-ot írunk, tudom hihetetlen, de én a te felnőtt éned vagyok. Ismerve téged, millió kérdésed van, illetve lenne, de azért írok, hogy tizenéves lelkedet kicsit magamhoz öleljem, megvigasztaljalak, és tudassam veled mennyire értékes, egyedi vagy. A megfelelési kényszeredet Anya irányába próbáld meg elengedni, hiszen tudjuk, hogy a bátyáid viszik a prímet mindenben. Soha ne feledd el, hogy nem kell senkinek megfelelned, csak magadnak. Nem fontos, hogy mások mit gondolnak rólad, még akkor sem, ha ezt akár a szemedbe is mondják, én már tudom, hogy jó úton jársz. Igen, lesznek tévelygéseid…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mik azok a dolgok az ember életében, amelyek sötét, hatalmas hullámokká tudnak tornyosulni? Minden ember életében más-más: rossz házasság, munkahely, reménytelenség, céltalanság, vagy talán a magány. Az utóbbi miatt negyvenen túl már kezdhetünk aggódni. Keressük az okokat, először másokban, majd önmagunkban. Elveszítjük a kontrollt, és döntünk. Nincs miért tovább élni. Éva is így döntött. Évát még gyerekkoromból ismerem. Tehetős családban nőtt fel, orvos apuka, jogtanácsos anyuka, egy szem gyermekeként. Természetesen a neveltetése is különleges volt, nem olyan, mint egy átlag munkásgyereké, pedig igyekezett átlagos maradni, de nem hagyták! Csakis az orvosi- vagy a jogi pálya jöhetett szóba. Éva vágya mindig az volt, hogy légi utaskísérő legyen, álom is maradt mindörökre, csak nekem mondta…Tovább olvasom…
Mahagóni fával füstölt, szarvasgombás pakisztáni tintahal salátaágyon, aperol spritz és marhavelős pirítós is volt az asztalon, egy olyan falusi házban, melynek lakói még nem jártak a földút végén, ahová a vonat is GPS-szel megy, ahová a gólya is átszállással hozza a gyereket. Mégis, jönnek a rokonok Pestről, valamit villantani kell nekik, még a végén azt hiszik, ezek nem emberek, ezek nem ismerik a valóságot, ezek engedtek a mátrix csalfa bűvészmutatványának, és a való világot csak a tévéből ismerik. Egy ember azonban mégis járt a földút végén, noha gyalog, s onnan a hat tizenkettes busszal megy be a városba, hiszen oda jár középiskolába. Ő Lili, akinek a születésnapját ünneplik ma. Ő sem érti, mire ez a nagy felhajtás. Rendben van, egyszer tizenöt éves az ember, ha kétszer, az már…Tovább olvasom…