Írta:
Gyólay Karolina
💠
📅 2026. 03. 20. 07:29
Érzelmes
❤️ 1
👁️ 17
A nagymama háza mögötti tisztás kora tavasszal mindig zöld nyári szőnyegként nyúlt ki az útra, s a virágok illata már a ködön át bekúszott a házba. Anna és Peti a régi fenyő alól kibújva, a szélben táncoló színes sárkányt eregették, miközben a tavaszi meleg szellő felkapta a sárkány szárnyait, és egy pillanat alatt a felhők közé emelte. „Nézd csak, mennyire magasra száll!” – kiáltotta Anna, nevetése a napfényt is felülmúlta. Peti csak bólintott, szemében a sárkányuktól származó öröm tükröződött. A susogó szél egy újabb nevetést szórt a fűszálak közé, és a gyerekek leültek a puha, friss fűre, hogy megcsodálják alkotásuk szárnyalását. A fűszálak tengerében kis, színes szigetek bukkantak fel: ibolyavirágok bólogatták fejüket a lábaik mellett, s a szemüknek szinte szikrázó csillagként…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 12. 05. 01:03
Sorsfordító
❤️ 1
👁️ 14
A mező fölött sűrű, fekete felhők gyűltek, mintha egyetlen óriási kupola borult volna Iza és Ádám fölé. A földút nedvesen fénylett, de még nem esett. Az illat azonban már árulkodott: közeledik a vihar.
– Sietnünk kellene – mondta Ádám, felpillantva az égre.
– Most nem – felelte Iza, megállva az út közepén. – Nem futok tovább semmi elől.
A távolban tompa moraj futott végig a tájon. A szél még visszafogott volt, de a gabona már bizonytalanul hajladozott.
– Iza, én csak azt mondom, hogy baj lesz, ha itt kap el minket.
– Mindig ezt mondod – nézett rá a lány. – Hogy baj lesz, ha változtatunk. Hogy jobb a régi, a biztos. Hogy ne bolygassunk semmit.
Ádám utolérte, és finoman megfogta a karját.
– Nem a változás ijeszt meg. Az ijeszt meg, hogy egyszer elveszítelek, ha rosszul…
Tovább olvasom…