„összetartozás” – novellák címszó szerint

Írta: K. Barbara 📅 2026. 02. 09. 19:25 Élet ❤️ 1 👁️ 56

A hajnal első sugarai törik meg a sötét éjszakát. Bár már lassan virrad, a szívemben mégis sötétség van.
Döntést kell hoznom. A szívem és az agyam hadban áll egymással. Maradok vagy tovább megyek.
Itt él a családom, a barátaim, itt az életem és itt vagy te is. Te, aki arra kérsz, hogy menjek veled a világ másik felére.
– Anna, kérlek, gyere velem. Nélküled semmi nem lenne New Yorkban, szeretlek! – hallgattam meg a hangüzenetet, amit nekem hagytál.

Ottó és én nyolc éve ismerjük egymást, de csak három éve alkotunk egy párt. Bár szoros barátság alakult ki köztünk, valahogy mindig izzott a levegő, ha egymás közelében voltunk. De soha nem volt megfelelő semmi, vagy ő volt kapcsolatban, vagy én. Mindig volt valami, ami közénk állt, de ezért mindketten hibásak vagyunk, hisz soha nem mertük…

Írta: Vinczai Virginia 📅 2026. 02. 05. 21:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 23

Decemberben mindenki bolttól boltig jár, készülnek az ünnepekre. Általában az ajándékokat vagy az ünnepi ebédhez valókat veszik meg. Néha megesik, hogy olyan is kerül a kosárba, ami nem is kell. Ez így nem tetszik, régen a karácsonyi készülődés sokkal szebb és meghittebb volt.

Mikor kislány voltam, egy tanyán éltünk, mindenkitől távol. Mikor leesett az első hó, tudtam, december van, és mindjárt itt a karácsony. A testvéreimmel ajándékot készítettünk egymásnak és a szüleinknek. Olyan jó volt ezt megélni! De akkor még nem tudtam, hogy nem ezek a legjobb ünnepi készülődések.

Sosem volt sok pénzünk, de azon a télen még kevesebb. A hó sem esett, csak eső, anya szólt, hogy öt nap múlva karácsony. Aznap este a testvéreimmel összeültünk megbeszélni, ki kivel csinál apróságot. Tudtuk, nem…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 31. 09:48 Kaland ❤️ 0 👁️ 13

Johan és családja Svájcban, az Alpok lábánál egy kisvárosban élnek. A nagyobbik fia Klaus már tizenöt éves, a kisebbik Stefan még csak kilenc. Feleségével Rosival boldog házasságban nevelik gyermekeiket. Szabadidejükben sokat kirándulnak és síelnek.
A fiúk szerettek volna éjszakai síelésre elmenni, még sosem voltak. Megkérték apjukat, hogy vigye el egy este őket. A hétvége éppen alkalmasnak tűnt rá, Johan beleegyezett. Rosi inkább otthon maradt.
Nagyon hangulatos volt este a sípálya kivilágítva. A csillogó fehér hó az éjszaka sötétjében fantasztikus látványt nyújtott. Nem akartak sokáig maradni, így egy rövidebb pályát választottak a síelésre. Már majdnem leértek, amikor Johan arra lett figyelmes, hogy szokatlan dübörgő hangot hall. Hátranézett, és látta a hatalmas hógörgeteg…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 28. 06:48 Romantikus ❤️ 2 👁️ 15

Amilyen gyorsan virágba borult a természet tavasszal, olyan gyorsan elillant a nyár vidámsága minden bájával és örömével együtt. A fák lassan kezdték elveszíteni aranysárga leveleiket. A madarak csicsergése is elhalkult. Az élővilág lassan elkezdett készülődni a télre. A hőmérséklet alábbhagyott, csak Ákos és Lilla egymás iránt érzett szerelme nem változott. Ugyanolyan hevesen lángolt, mint amikor tavasszal összeházasodtak. Egyetlen zavaró tényező volt csupán az életükben. Ákos anyukája nem tudta elfogadni Lillát fia párjaként. Zavarta a 15 év korkülönbség és a menye modern felfogása az életről, de legfőképpen az, hogy fia közös ház építésébe kezdett Lillával. Azt gondolta, egyetlen gyermeke mindig támasza és lakótársa lesz. Nehezen tudta elfogadni, hogy már nem ő a legfontosabb a fia…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:12 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Megérintett egy lélek. Néztem a férfit, ahogy lassú léptekkel, lehorgasztott fejjel, szomorúan lépdel felfelé a lépcsőn. Akkor még nem ismertem, csak egy szimpatikus idegen volt, aki vonzott. A lelke közben megérezte az enyém, s titokban, bármelyikünk akarata ellenére összeölelkezett vele. Itt hagyta nyomait, majd messze repült. Azóta már nem élek, csak létezem. A távolság kitartóan áll közöttünk, nem érhetem el, hiába is futnék utána. Némán ment el, s nem adott magyarázatot. Vártam, hogy ez az érzés benne is elég erős lesz, hogy megtegye felém azt a nehéz első lépést. Talán örökké kell várnom, de nem számít. Mi összetartozunk.

2024.06.18.

Írta: Soósné Balassa Eszter 📅 2025. 11. 27. 06:33 Karácsony ❤️ 0 👁️ 18

Esteledik, de a Hold és a fehér hótakaró teljesen bevilágítja a tájat. Lassan lépdeltünk a szűk ösvényen, ami a kisvárosunkba vezetett. A fenyőt vittük haza. Már messziről láttuk a füstölgő kéményeket.

– Már látom a fényeket – szólt oda a férjem.
– Igen, én is.

Körülöttünk a gyönyörű, hólepte fák álltak. Mint a menyasszonyi fátyol, úgy terült rájuk a hó. Lassan beértünk a házakhoz. Mindenhol lámpák égtek. A városka fáján már égtek a fényfüzérek. Mi is megérkeztünk. Otthon voltunk végre. A kályha melegénél megszárítkoztunk. Leültem, kezemben egy forró teával.

– Lassan itt vannak az ünnepek – mondtam a férjemnek.
– Nekünk már minden nap egyforma – válaszolta.

Kicsit szomorú lettem, de igaza van. Mióta felnőttek a gyerekek, családjukkal ünnepelnek. Mi pedig ketten, mert a…