Távolság
Szabó Szabina
Megérintett egy lélek. Néztem a férfit, ahogy lassú léptekkel, lehorgasztott fejjel, szomorúan lépdel felfelé a lépcsőn. Akkor még nem ismertem, csak egy szimpatikus idegen volt, aki vonzott. A lelke közben megérezte az enyém, s titokban, bármelyikünk akarata ellenére összeölelkezett vele. Itt hagyta nyomait, majd messze repült. Azóta már nem élek, csak létezem. A távolság kitartóan áll közöttünk, nem érhetem el, hiába is futnék utána. Némán ment el, s nem adott magyarázatot. Vártam, hogy ez az érzés benne is elég erős lesz, hogy megtegye felém azt a nehéz első lépést. Talán örökké kell várnom, de nem számít. Mi összetartozunk.
2024.06.18.
2024.06.18.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák az Érzelmes témából: