„toll” – novellák címszó szerint

Írta: Soósné Balassa Eszter 📅 2026. 03. 17. 13:57 Egyéb ❤️ 1 👁️ 20

A holló egy tölgyfa ágán üldögélt. Tollait igazgatta, amikor hatalmas forgószél közeledett felé.
Már nem tudott felszállni, ezért amilyen kicsire csak tudta, összehúzta magát. A szél, mint egy bohókás gyerek, játszani kezdett a tollaival. Addig borzolta, míg egy szép tollat sikerült kikapnia, és vitte, vitte messzire. Egy szigeten ért földet, ahol egy magányos író élt. Itt írta verseit, könyveit. Már napok óta nem tudott írni, nem jött az ihlet. Nagyon megörült a hollótollnak. Elővette tintáját, belemártotta a toll végét, és már szárnyaltak is a gondolatai.
Teltek a lapok. Reggel, amikor felébredt, egy fekete holló ült az ablakában. Azonnal tudta, hogy a toll tőle származik. Ettől a naptól kezdve ők ketten együtt éltek a szigeten.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 02. 16. 19:41 Kortárs ❤️ 2 👁️ 27

Kint vihar tombol ezen az őszi éjszakán, mennydörgés rázza meg az éjszakát, és kopog hangosan az eső.
Tollamat fogva ültem az asztalnál, mellkasom szúrt, és elindult a kezem, leírva, mit soha nem képzeltem.

Csodálatos este volt bizony, a kedvencem, alig vártam, hogy essen, dörögjön az ég, és gyertyafény mellett írhassak nyugodtan egyedül, én, és a vihar hangja tökéletes párosítás volt.
Nehezen indult el tollam, és nagyon lassan, inkább a vihar hangjaira figyeltem, csodálatos volt.
Mit is írjak vajon, most nagyon jó minden. Ez az időjárás ihletet ad valahogyan. De miért várom mindig ezt, miért szeretem, amit más nem szeret? Kérdeztem magamtól, és néztem kifelé az ablakon, ahogyan az esőcseppek folytak lefelé lassan.
Mit is írhatnál ilyenkor, semmi ötleted nincsen, csak a vihar…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 02. 13. 14:35 Fantasy ❤️ 1 👁️ 18

Elment a fűtés a vonaton este, és nagyon fázott mindenki, lassan a vonat is megállt a hó miatt.
Most meddig fogunk itt várakozni, miért pont velem történik ez állandóan, elegem van!
Mérgelődött magában George miközben nézett ki a vonat fagyott ablakán gondolkozva.
Most mit csináljak? Vár a család elakadtunk. Gondolkozott, és elővette a barna bőrtáskájából,
A kéziratot amit régóta írt nem tudta sohasem folytatni. 1 – Fejezetet írt csak, a címe Babona.
A hó esett erősen a vonat nem mozdult, és George elővette lassan a bal zsebéből a tollát.
Mit is írtál? Gondolkozott, és elkezdte átolvasni az elejétől, de az utolsó mondatnál mindig megakadt.
A fenébe ezt nem lehet folytatni, ez rohadt toll az oka, mióta ezzel írok semmi nem sikerül!
George felpattant, és idegesen méregből akarta az…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:27 Fantasy ❤️ 1 👁️ 12

Simon nyugodtan ült és várt az előtérben. Nem sietett sehová. Nem olvasott újságot, nem nézte a telefonját, csak ült és várt. Türelmesen. Időnként fél szemmel odapillantott a sorszámkijelzőre, hogy mikor jelenik meg az 1444-es sorszám. Nem kellett túl sokat várakozni. A 4-es pult lesz az övé, ahogyan arra számított…

– Miben segíthetek, uram? – mondta serényen a biztosítási ügynök, miközben nyakkendőjét igazgatta.
– Hmmm… életbiztosítást szeretnék kötni – válaszolta lassan Simon.
– Remek! Van most egy új, akciós konstrukciónk… – az ügynök elkezdett számokat és százalékokat sorolni. Úgy tűnt, ennek a felsorolásnak ma biztosan nem lesz vége. Simon nézett, rezdületlenül. Úgy tett, mintha érdekelné a dolog, de egyszerűen csak udvarias volt.
– Köszönöm! Ön melyiket ajánlaná?
–…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 01. 31. 19:00 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 24

Mit látok minden este, a mamámat, és látom tollát forgatva nevetve.
Kisunokám, este van már, ideje lefeküdni, az álomtündér már vár.
Nem vagyok álmos, én is író leszek, mint te, mi a történet vége!
A történet vége, azt majd te befejezed, minden este hallod, átéled.
Mama, én nem tudok írni, mesevilágban élni, toll nélkül remélni.
Az utolsó lapot neked hagytam, itt a tollam is, büszkén forgasd ezután.
Álomtündér már vár, menj hát, az ágyba siess, aludni fogsz, s megtudod,
a történet vége mi lesz.
A nagymama eltűnt reggelre, madárcsicsergés közepette, a fiú felkelve,
az ágyból rohant sebesen lefelé, s látta a tollat a könyvön pihenve.
Egy pulóver, mely a fotelon maradt, különös illatot áraszt.
A nagymama illata, és könyve, tolla csak a kis kezet várta, aki megfogta.
Az utolsó…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 03. 20:09 Újév ❤️ 1 👁️ 20

Újév reggelén a toll az én kezemben remegett. Néztem a papírt, és éreztem mindazt, amit már megígértem valaha, majd csendben megszegtem. Most mást írtam: idén nem fogadok meg semmit. Furcsa megkönnyebbülés volt. Mintha végre nem magam ellen esküdnék. Közel érzem ezt a mondatot, mert nem követel, csak kísér. Nem tudom, sikerül-e „megtartani” – talán nem is kell. Inkább irányt mutat: lassabban élni, figyelni magamra, engedni a hibákat.

A papíron kevés szó van, bennem mégis több igazság, mint bármelyik korábbi fogadalomban. Nem fogadalmakra használom fel szavaimat, hanem a fájdalomból született szépirodalmi tehetségem kamatoztatására. Boldogabb, könnyebb, felszabadultabb évet kívánok magamnak és mindenki másnak is!

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 16. 18:14 Fantasy ❤️ 0 👁️ 15

Sok csillag világított azon a hideg estén, és néha egy fehér felhő takarta el a Holdat, ami fényesen nézett kereken, világítva a fenyőfákat, csillogtatva a fehér, friss havat, ami még most is esett.

Egy faháznál égett a villany, vagy lámpás volt-e vajon, már nem tudhatom, csak láttam… vagy álmodtam?

Kifogy a tinta, a gyertya is lassan leég, este is van, de nem tudok aludni. Mi is történt akkor?

De szép ez a papír, ahogyan világít a gyertya és a kandalló. Tökéletes minden. Egyedül vagyok.

Csend van, este van, és vihar van. Tökéletes. Mi is történt?

Ez a tustoll mindig velem van, karmolja a papírt ez az írás. De mi is történt?

Tintába mártottam a tollam, ingujjamat feltűrtem, kortyoltam egy pohár bort, és gondolkodva írtam.

Mit is írhattam volna? – Magányos…