„vonat” – novellák címszó szerint

Írta: Oláh Timi 📅 2026. 04. 02. 10:50 Humor ❤️ 1 👁️ 34

A nevem Müller Kata, másodéves egyetemista vagyok a Szegedi Bölcsésztudományi Karon.
Éppen a 16.00 órás vonatom várom, hogy vissza tudjak menni a koleszba. Unalmas ez a várakozás ezen a hideg téli napon. A vonat meg késik vagy 10 percet, hát miért is ne. Hideg van, nyűglődöm és ez a hülye vonat is várat magára. Valamivel le kell foglalnom magam. Nézegetem az embereket, jönnek-mennek, savanyú fejet vágnak, bennük sincs életkedv, az biztos. Amott egy anyuka tologatja a babakocsit, a gyerek benne vagy öt perce bőg már. Fáradt a szeme a nőnek, sokat aludhatott. Rázza a babakocsit, mint egy zombi. Szegény, teljesen átérzem az állapotát. Hangos zajára leszek figyelmes, a másik vágánynál egy fiatal pár vitatkozik. A pasi a haját tépi és torkaszakadtából kiabál, hogy mi a fenének kellett ekkora…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 03. 21. 19:48 Élet ❤️ 2 👁️ 25

Azt nem mondhatom, hogy idén a nyári vakáció által kínáltakat nem élveztem, sőt nagyon is igyekeztem kihasználni, de ahogy a napok múltak és közeledett szeptember, gondolataimat egyre jobban foglalkoztatták jövendőbeli immár gimnáziumi iskolás életem.

1962-t írtunk ez évben.

Augusztusban már elkezdődött az új életre való felkészülés.

Ekkor kaptam meg életem első hosszú nadrágját és zakóját hétköznapi viseletre, addig csak egy kék öltönyöm volt, de ezt kizárólag csak vasárnap vagy ünnepnap viselhettem.

E nyáron úgy tűnt számomra, hogy az idő lassabban múlik, de ha nehezen is, azért egyszer mégis elérkezett szeptember 1-e is, amikor először kellett az új iskolába mennem az évnyitóra.

Az újdonságok sorában, az új iskola, új ruha mellett szintén szerepelt és igen nagy változást…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 03. 01. 22:38 Romantikus ❤️ 4 👁️ 32

Mintha csak tegnap történt volna, pedig már elmúlt ötven éve, hogy a lány ott állt a vasútállomáson, és remegő lábakkal várta az érkező vonatot.
A fiúval már egy ideje együtt jártak, de Ő akkor jött először a szüleihez. Kicsit félt, hogy szülei hogy fogják fogadni, ám amikor megállt a vonat, és Ő ott állt a vasúti kocsi nyitott ajtajában, kezében egy csokor vörös rózsával, minden félelme elmúlt. Ahogy egymás szemébe nézve elmerültek a pillanat örömében, megszűnt körülöttük a világ. Összekulcsolt kezükkel fogták a rózsacsokrot, és ajkuk lassan összeért. Hosszú csókjukat hangos tapsolás szakította félbe. Amikor a lány pirulva, félig nyitott szemmel kikukucskált a fiú válla felett, meglepődve látta, hogy a vonatról leszálló utasok mosolyogva tapsolják őket. Többen kiáltottak nekik: sok…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 25. 09:18 Élet ❤️ 3 👁️ 27

A vonat elindult. A fiú elvesztette időérzékét, a három napig tartó utazást heteknek gondolta. Mikor kinyílt a vagon ajtaja, az erős fénytől hunyorogva félig vakon lebotorkált a többiekkel együtt. Néhányan nem élték túl az utat, őket a Sonderkommando elszállította.
Egy hatalmas, szögesdrótokkal, őrtornyokkal körbevett táborhoz terelték az embereket. Az egyik távolabbi épület kéménye fölött vastag fekete füst gomolygott. A komor szürke felhők lenyomták a földre, a környéken nehéz, égett hajra emlékeztető szag terjengett. A bejárat fölé ezt írták: „arbeit macht frei”.
A fiút a gyerekek barakkjába osztották be. Hosszú sorban, deszkából ácsolt emeletes priccseken feküdt mintegy százötven fiú és lány. Aszott, sárga arcukban rémült szemeik hatalmasnak látszottak.
Este ételt kaptak. Kevés híg…

Írta: Híres B Ede 📅 2026. 02. 21. 15:42 Fantasy ❤️ 1 👁️ 30

Ahova megérkeztem a pöfögő vonattal és a kopott, divatjamúlt vulkánfíber bőröndömmel, nem várt senki.
Ez azonban nem csökkentette a megérkezés izgalmát, varázsát.
Mindig is élveztem a váratlan utazásokat, a meglepetésszerű megérkezéseket.
Most is fura bizsergés fogott el a kihalt állomáson a távolodó vonat,
látványától. Itt maradtam egyedül egy számomra teljesen ismeretlen helyen.
Most kell minden leleményességemet latba vetni, nem szabad azt a látszatot keltenem, hogy egy eltévelyedett vándor vagyok.
Határozottságot, magabiztos fellépést vagy annak látszatát kell keltenem, miközben igyekszem kitalálni, hol a fészkes fenében vagyok.
Mert azt tudni kell, csak úgy találomra szálltam le a vonatról, minden előzetes informálódás nélkül.
Éreztem, ahogyan lassul a szerelvény, elmosódó…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 18. 14:26 Dráma ❤️ 3 👁️ 43

„Már napok óta esik az eső. Hallgatom, ahogy az ereszcsatornán végigfolyik, és a földbe vájt mélyedésbe csurog. Nem térek magamhoz. Vele akarok lenni, ölelni akarom, csókolni, ahogy egy héttel ezelőtt ott a padlásszobában. Biztos csak álmodom, de mégsem, hiszen ébren vagyok. A fejfán az ő neve volt felírva. Élt 46 évet. Nem akarom tudomásul venni. Nem büntethet így az Isten.”

Tíz napja jegyezte el János Borit. Meglepetésként érte a lánykérés, nem számított rá. Épp a Mecsekben kirándultak, ott töltöttek egy hosszú hétvégét. Amikor túrázás közben felértek a legmagasabb csúcsra, János letérdelt elé, és a hátizsákjából elővett egy gyémánttal díszített gyűrűt, majd félénken megkérdezte:

– Borikám, ugye leszel a feleségem? – Könnybe lábadt szemmel várta a lány válaszát.

Bori a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 02. 13. 14:35 Fantasy ❤️ 1 👁️ 17

Elment a fűtés a vonaton este, és nagyon fázott mindenki, lassan a vonat is megállt a hó miatt.
Most meddig fogunk itt várakozni, miért pont velem történik ez állandóan, elegem van!
Mérgelődött magában George miközben nézett ki a vonat fagyott ablakán gondolkozva.
Most mit csináljak? Vár a család elakadtunk. Gondolkozott, és elővette a barna bőrtáskájából,
A kéziratot amit régóta írt nem tudta sohasem folytatni. 1 – Fejezetet írt csak, a címe Babona.
A hó esett erősen a vonat nem mozdult, és George elővette lassan a bal zsebéből a tollát.
Mit is írtál? Gondolkozott, és elkezdte átolvasni az elejétől, de az utolsó mondatnál mindig megakadt.
A fenébe ezt nem lehet folytatni, ez rohadt toll az oka, mióta ezzel írok semmi nem sikerül!
George felpattant, és idegesen méregből akarta az…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 20:49 Misztikus ❤️ 1 👁️ 13

A nap már lebukott a dombok mögött, amikor Violette felszállt a késő esti vonatra. Harmincas évei végén járt, hosszú, barna haja rendezetlenül omlott a vállára, arca fáradt volt, mégis szép. Kék szemei mélyen árulkodtak arról, hogy valami régóta nyomasztja. Magányosnak tűnt, de nem a környezetétől volt elzárkózva, hanem önmagától. Egy kopott hátizsákot cipelt, benne alig néhány holmi és egy bőrkötéses napló, amit úgy szorított, mintha egy része ebben az egyszerű tárgyban lakozott volna.

Amikor helyet foglalt az ablak mellett, gondolatai mélybe húzták. Az utóbbi időben mindenki azt mondta neki, hogy változtatnia kellene az életén, új célokat keresnie, de valahogy nem ment. Úgy érezte, eltévedt az életében, mintha egy állomáson ragadt volna, ahonnan nem indul több vonat.

„Hová tartok…