Írta:
Fekete Ida Virág
• Feltöltve: 2025. 11. 18. 15:00 • Téma: Szerelmes
• Olvasás: 8
Remélem és tudom, hogy egy szép napon elérkezik majd az idő, amikor nem fogok tovább gondolkodni azon, hogy nem lehet és nem szabad, és hogy késő már boldognak lenni.
Nem fog érdekelni senki és semmi.
Egyedül csak az, hogy a szerelmet — amit ajándékba kaptam a sorstól — veled megéljem és átéljem, nemcsak álmomban, hanem a valóságban.
Egyszerűen fogom magam, és felülök arra a vonatra, amelyik odavisz, ahol laksz.
Tovább olvasom…
Írta:
Iochom Zsolt
• Feltöltve: 2025. 11. 17. 09:24 • Téma: Szerelmes
• Olvasás: 10
Sok év után újra a Janus Pannonius utcában sétálva szembe találtam magam a vaskerítésen százával csüngő „lakatfallal”, amely az évtizedek során Pécs egyik jelképévé vált. Még diák voltam, amikor először jártam itt és hallottam a Szerelmesek lakatjainak történetét, amely az örökké tartó, igaz szerelem szimbóluma. Akkor megfogadtam és most végre valóra váltottam ifjúkori ígéretemet, zsebembe nyúlva izgatottan húztam elő piros, szív formájú lakatomat, melyen Zsolt ∞ Viki felirat olvasható.
– Te meg mit csinálsz? – kérdezte párom meglepetten, aki mit sem tudott az egészről.
– Valóra váltom ígéretem, hisz végre megtaláltam életem Szerelmét!
Ezzel kattant a zár és csattant a csók…
Tovább olvasom…
Írta:
Iochom Zsolt
• Feltöltve: 2025. 11. 06. 18:21 • Téma: Szerelmes
• Olvasás: 18
Ez a mese rólam szól. Egy őszi péntek estén a város utcáin bolyongva felfedeztem a környék legjobb cukrászdáját. Bementem, és hallgattam a csilingelő kis csengő hangját. Jóleső érzés volt a hűvösből, az andalító melegbe leülni. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Kinéztem magamnak a legfinomabb falatot, egy francia krémest. Elfogultan persze, hisz biztosan van nála finomabb, mézes-mázasabb, hatvanhat-krémmel töltött. Mégis magával ragadott a maga egyszerűsége, az ellenálhatatlan fekete csokimáz a tetején. A benne rejlő ízvilág. Lehunytam szemem, már a szájamban éreztem, és a pulthoz léptem.
- Szörnyen sajnálom, éppen zárunk! Látogasson meg holnap! - mondta egy kedves női hang.
Azon az éjjel az „én krémesemmel” álmodtam. Elképzeltem milyen jó lenne vele. Hogy tudnám őt szeretni. Másnap délután felvettem a legszebb ruhám, így készülve a nagy találkozásra. Mosollyal arcomon léptem be ismét, egyből kiszúrtam őt. Ott volt egyedül, várt reám. Elindultam felé, de ekkor az eladónő utána nyúlt, és az előttem sorban álló kisfiúnak adta. Szomorú szájízzel ültem le az üres asztalhoz, haragosan néztem milyen mohón eszi a kis gyerkőc.
- Mit hozhatok a kedves vendégnek? - kérdezte mosolyogva az asztalomhoz lépő nő.
Ekkor tüntetőleg felálltam és még egy búcsúpillantást vettem a maradék krémesre, ami már cseppet sem tetszett, és azzal sarkon fordultam. Látni sem akartam többé! Napokig arra fele se jártam, teljesen el is feledkeztem róla, vagy csak nem akartam rágondolni...
Egy hétre rá azonban, épp a kirakat előtt siettem el, amikor viszont láttam őt. Gyönyörűbb volt, mint mikor először láttam. Vagy mint azután bármikor… Elérkezett hát a pillanat, amire úgy vártam. Ott volt előttem. Beültem vele egy eldugott sarokba. Megszűnt körülöttem a világ. Csak ő, és én... Éreztem az illatát, de csak néztem. Elment az erő a kezemből. Annyira szép volt a látványa, hogy nem volt szívem megenni. Órákon át csak néztem, az időérzékem is megszűnt. Majd újammal lassan végigsimítottam, megízleltem. Olyan édes volt! Most is érzem az első falat felejthetetlen pillanatát. Szerelem volt első látásra.
Tovább olvasom…