Különös kirándulás

Még zöldellnek a lombok
Az ég kékje alatt,
Ám a zöld lombok lassan
Megsárgulnak,elpirulnak.

De szép is ilyenkor az erdő!
Kedvem támad kirándulni.
Csalogatnak az őszi napsugarak
Felkapom gyorsan a kabátomat.

A langyos szellő belekap a hajamba,
Játékosan összeborzolja.
Sietek gyorsan, az út szalad a
lábam alatt, az erdő közel van.

Talpam alatt zizzen az avar,
Avar alól kidugja fejét egy barna kalap.
Nicsak!-egy gyönyörű vargányagomba
Már éppen lehajolok érte,

Mikor könyörögve megszólal.
Kérlek szépen ne szedjél le,
Várd meg , hogy megnőjjek!-
Úgyis kevés vagyok még ebédnek.

Elcsodálkozom mosolyogva,
újabban a gombák is beszélnek?
Milyen csoda erdő ez?
Megsimogatom a kalapját,
Avarral betakarom a gombácskát.

Utam folytatnám tovább, de beleragadok
Egy pók hálójába,-Pókúr rámförmed haragosan- Már csak te hiányoztál ide!
Egy órája szövöm a hálómat!- te meg?
Egy pillanat alatt tönkreteszed!

Megbocsátok neked, mondja
Megenyhülve,- látván rémült fejem,-
Ha cserébe elkapsz egy legyet!
Ma még egy falatot sem ettem.
Ha nem!- akkor bizony megcsíplek!

Kívánságát gyorsan teljesítem
Bizony nem szeretném, hogy megcsípjen!
Pókúr ezután jólakottan,
pók hasával tele vígan
Szövögeti tovább a hálóját.

A nap sugarai átszűrődtek a
Fák lombjain át, én leültem,
És hallgattam csendben
A lombok lakóinak dalát.

Azt csicseregték mindannyian,
Hogy az Ősz beköszönt lassan.
Ideje a kiscipőket beszerezni.
Nem szabad semmit az
Utolsó percre hagyni!

Csodaerdőmben csodálkozva
Ámuldoztam magamban,
Hogyan lehetséges az, hogy
értem az erdő lakóinak szavát.

Azt hiszem, ez azért van,
Susogták a bölcs tölgyfák,
Mert az erdő lakói tudják,
Ki az, aki szeretettel jön hozzánk.
Hálából ezzel a különleges
képességgel jutalmazzák.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.