Aludni megy a természet
Krivák-Móricz Ilona
Forrás: Internet
Nézem a fákat az ablakomból,
átlátok az ágakon, a sötétbe borult
törzseken, szárakon.
A levelek már barnásak,
fonnyadtan bánatosak.
Elment aludni az ősz is,
itt az ideje már.
A tavasz hideg és szeles volt,
átmenet sem volt, s jött a nyár.
Perzselően forró,
esőt nem hozó.
Eltikkadt minden,
nem csak az állatok.
Itta volna az ég könnyeit
állat, ember, de nem jött.
A cserzett föld barázdáit
mutatta felénk fájón.
Ősz sem volt,
átmenet sem volt megint.
Kimerült a természet,
ledobta leveleit a fa ága,
hideglelősen betakarózott
a fénytelen szürke ködkabátba.
Minden elfáradt, mi élő és zöld volt,
aludni megy a természet.
átlátok az ágakon, a sötétbe borult
törzseken, szárakon.
A levelek már barnásak,
fonnyadtan bánatosak.
Elment aludni az ősz is,
itt az ideje már.
A tavasz hideg és szeles volt,
átmenet sem volt, s jött a nyár.
Perzselően forró,
esőt nem hozó.
Eltikkadt minden,
nem csak az állatok.
Itta volna az ég könnyeit
állat, ember, de nem jött.
A cserzett föld barázdáit
mutatta felénk fájón.
Ősz sem volt,
átmenet sem volt megint.
Kimerült a természet,
ledobta leveleit a fa ága,
hideglelősen betakarózott
a fénytelen szürke ködkabátba.
Minden elfáradt, mi élő és zöld volt,
aludni megy a természet.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Évszakok témájú versek közül: