Aludni megy a természet

Krivák-Móricz Ilona

Krivák-Móricz Ilona: Aludni megy a természet című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Krivák-Móricz Ilona: Aludni megy a természet című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Internet

Nézem a fákat az ablakomból,
átlátok az ágakon, a sötétbe borult
törzseken, szárakon.
A levelek már barnásak,
fonnyadtan bánatosak.

Elment aludni az ősz is,
itt az ideje már.
A tavasz hideg és szeles volt,
átmenet sem volt, s jött a nyár.

Perzselően forró,
esőt nem hozó.
Eltikkadt minden,
nem csak az állatok.

Itta volna az ég könnyeit
állat, ember, de nem jött.
A cserzett föld barázdáit
mutatta felénk fájón.

Ősz sem volt,
átmenet sem volt megint.
Kimerült a természet,
ledobta leveleit a fa ága,
hideglelősen betakarózott
a fénytelen szürke ködkabátba.

Minden elfáradt, mi élő és zöld volt,
aludni megy a természet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Évszakok témájú versek közül: