Azt már kinőttem

Azt már kinőttem
Hála Istennek, hogy
megfelelési kényszerem legyen
valakinek vagy mindenkinek.

Vélt vagy valós
mű/kritikusok
öntelt, fröcsögő
megjegyzései már
hidegen hagynak.

hagynak?

Hagynának, de nem hagyom
megvezetni magamat.
A nagypapás mosoly mögött
ördögi vénember ül.

Kajánul,
Vagányul.

Bár adhatnék óriást
az orbáncos vörös orrodra.
élvezném,
de nem teszem.
Hisz ez csak egy kósza gondolat.
Pedig örömöt okoz/hat/na
eme tettlegesség.
S a vénség csak tátaná a száját.

Na
Maradjunk a talajon

Addig jó, míg eme „eszme-futtatást”
papír alapon látod
és nem az orcádon.
Én befejezem a mondandót.

Te meg, vénség,
maradj nyugton,
s ne irka-firkálj
kritika gyanánt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.