Lélekutak
Elias Axel Reid
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Fény fut végig a gerincemen,
szálait húzza az égen,
látom, ahogy táncot jár
a végtelen színek közé fonódva.
Más birodalmak kapujában állok,
szavak nélkül értik a csendet,
és ott, ahol az idő szétfolyik,
egyetlen pillanat végtelenné nyúlik.
Nem kell térkép,
a szívem az iránytű,
dobbanásai utakat nyitnak,
összekötik az ismeretlent az ismerőssel.
Megvilágosodás?
Talán csak egy másik név annak a csodának,
hogy belül minden egy:
az árnyék, a fény, a múlt és a jövő,
egy kör vége és kezdete.
Egyensúlyban a káoszban,
a világegyetem szíve dobban,
és én része vagyok,
egy rezdülés, egy gondolat,
mégis a teljesség maga.
szálait húzza az égen,
látom, ahogy táncot jár
a végtelen színek közé fonódva.
Más birodalmak kapujában állok,
szavak nélkül értik a csendet,
és ott, ahol az idő szétfolyik,
egyetlen pillanat végtelenné nyúlik.
Nem kell térkép,
a szívem az iránytű,
dobbanásai utakat nyitnak,
összekötik az ismeretlent az ismerőssel.
Megvilágosodás?
Talán csak egy másik név annak a csodának,
hogy belül minden egy:
az árnyék, a fény, a múlt és a jövő,
egy kör vége és kezdete.
Egyensúlyban a káoszban,
a világegyetem szíve dobban,
és én része vagyok,
egy rezdülés, egy gondolat,
mégis a teljesség maga.
Hozzászólások (4 darab)
Elias Axel Reid ◆ (2025.12.14. 06:21)
Köszönöm szépen Petres Katalin!
Petres Katalin (2025.12.13. 07:40)
❤️
Elias Axel Reid ◆ (2025.12.10. 02:56)
Köszönöm szépen.
Gyólay Karolina (2025.12.10. 01:43)
Gratulálok
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!