Az én kívánságom

Nem kérek idén karácsonyra csillogást,
nem vágyom nagy szavakra, sem ajándékokra.
Csak azt szeretném, hogy megnyugodjon minden —
a szívemben, és azok között, akiket szeretek.

Egy terített asztalt látok magam előtt,
ahol nem számít a tökéletesség,
csak az, hogy jó együtt ülni,
és senkinek ne fájjon semmi, ami régen volt.

Kérek egy estét, ahol nincsen sietség,
ahol a csend nem félelmet jelent,
hanem biztonságot, otthonosságot,
egymásra figyelést.

És vágyom egy sétára is a friss hóban:
minden lépés roppanjon a talpam alatt,
a fenyők ágairól lassan hulljon a hó,
és a csillagok fényét tükrözze a fehér táj.
És ne egyedül járjam azt az utat.

A levegő legyen tiszta,
a hideg pirosítsa ki az arcomat,
és jóleső csend járja át a gondolataimat —
semmit nem kell megoldani,
csak haladni előre a hóban.

Ha megkapom ezt a sétát a friss hóban,
és egy békés estét azokkal, akiket szeretek —
a karácsony a szívembe megérkezett.
Ennyit kérek.

Hozzászólások (1 darab)