Kereszt súlya

Az élet rám nehezedik,
Kínoz, tép és nem engedik,
Hogy legyen bennem egy kis csend,
Egy perc hol a béke körül leng.

Folyton szorít, mindig feszít,
Az idegekben zajt hevít,
Mardos belül, mint vad vihar,
S nem hagy, csak húz magával.

Keresztet rak a vállamra,
Naponta újabb súlyt találva.
Cipelnem kell nincs menekvés,
Csak kín, csak szenvedés, nehéz.

De lépek még, mert lépni kell,
Bár minden út sötét lett.
És bár a fájdalom kísér,
A szívemben él még némi remény.

Talán majd egyszer enged ő,
Az élet, ez a mostani kegyetlen kő.
S ha megtörni nem tud ma sem,
Hordozom tovább csendesen.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.