Bakter a téli éjben

Kovács Attila

Fémek jajonganak,
sírnak a pályán,
átzúgás alatt talpfa nyög,
remeg a télben
szürke bazaltrög.

Vén bakter álma leselkedik,
látja, öreg bódéja körül,
törten a havat hányja.

Kezében izzad,
a rozsdás lámpa,
arca feszült, merev,
az utolsó vonatot várja.

Vállán nehéz bunda,
mély zsebében olvadt cukorka,
unokától kapta nemrég,
kis kezével nyújtogatta.

Akkor is itt volt este,
gyertyát gyújtott szelíden,
táskáját hónalja alá vette,
könnyével törölte szeméből álmát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül:
2026-01-08 07:59 Gyólay Karolina💠: Élet íze
2026-01-08 06:10 Tasi83💠: MINDENNAPOK NYERS GROTESZKJE (16+)
2026-01-09 18:54 Gábor Edit💠: Varázstükör