Menedéket keresve

A mogyorófa árnyékában,
elmélkedő szívvel,
kereslek hűségesen,
csendes szelíd alázatban.

Itt találok nyugalmat,
áldott békét, magot,
s hintve szét hálámat,
Feléd.

Védelmező karjaid,
immár szüntelen látom,
reménység palástjában,
Őrzöl, Hívsz Eléd állnom.

Sebzetten, szaggattam,
magam, s vágyaim,
mérhetetlen vigasz,
hogy Te mindig ápolsz.

Kinyújtott karral,
jön Tőled az oltalom,
Te mindig,
bölcsen tanácsolsz.

Lehűtesz, oltasz,
nem forróságban járom,
még földi létem,
Megőrzöl, nincs mitől félnem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.