Angyalok útján
Buglyó Juliánna
Aranyszálból szőtt az útja,
fák közt még a szél se járja.
Sárga kékkel összeolvad,
azúrzöldben oltja vágyad.
Még az árnyak sem sötétek,
fénytörések összeérnek.
A kék hegyek szólítanak,
titokzatos helyre hívnak.
Éled a lélek, hív a báj,
örömben járat már a táj.
A napsugár húron zene,
hívogatóan halk szele.
Susogó sások suttognak,
szép szerelemről vallanak.
Angyalok közt rád találok,
én már tőled el nem válok.
fák közt még a szél se járja.
Sárga kékkel összeolvad,
azúrzöldben oltja vágyad.
Még az árnyak sem sötétek,
fénytörések összeérnek.
A kék hegyek szólítanak,
titokzatos helyre hívnak.
Éled a lélek, hív a báj,
örömben járat már a táj.
A napsugár húron zene,
hívogatóan halk szele.
Susogó sások suttognak,
szép szerelemről vallanak.
Angyalok közt rád találok,
én már tőled el nem válok.
Hangos vers:
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!