Mese a kispatakról

A Sárga-hegység ölelésében, ahol a lucfák égből csobogtató zöldet hullattak, ott született egy aprócska patak. A falusiak Kispataknak hívták, mert alig vette át a köveken a folydogálást, de szívében óriási vágy duzzadt: megérkezni a nagy folyóhoz, az Aranyvízhez.
Kispatak kezdetben csak vidám csobogással játszott a kavicsokon. A napfény táncolt a vizén, és a szél susogott a fűszálak között. A patak partján virágok nyíltak, méhek zümmögtek boldogan, és apró halacskák úszkáltak a hűs vízben.
Egy nap Kispatak találkozott egy bölcs öreg teknőssel, aki hosszú életében sokat látott már. „Hova tartasz kispatak?” - kérdezte a teknős türelmes hangon.
„Meg akarok érkezni az Aranyvízhez!” - válaszolt a Kispatak büszkén. „Hallom, hogy hatalmas és széles, sok kalandot rejt magában.”
A teknős mosolygott. „Az út hosszú és veszélyes lesz, kicsi patak. De ha kitartó vagy, és a szívedben hordozzad a vágyadat, akkor elérheted álmodat.”
Kispatak megköszönte a tanácsot, és folytatta útját. Átszelte sziklás völgyeket, ahol a víz zúgott és habzott. Tavaszi áradásokban megduzzadt, majd nyári hőségben lassan hömpölygött. Találkozott más patakokkal, akikkel néha versenyeztek, ki érkezik előbb a következő kanyarhoz.
Útközben Kispatak segített másokon is: megmentett egy kis madárfiókát, aki beleesett a vízbe, és megtisztította a tavakat a rengeteg szeméttől. Barátokat szerzett magának az erdei állatokban: a mókusokban, a szarvasokban, és a fürge rókákban.
Egy nap Kispatak elé tornyosult egy hatalmas vízesés. A víz süvöltve zuhant le a mélybe. Kispatak remegett a félelemtől. „Nem tudok átjutni!”- sírt.
De az erdei állatok biztatták. A mókusok segítettek megtalálni a legbiztonságosabb útvonalat, a szarvasok megerősítették a partfalakat, és a rókák óvták Kispatakot a veszélyektől. Végül, nagy bátorsággal és kitartással Kispatak legyőzte a vízesést, és folytatta útját.
Végül, hosszú és kalandos út után Kispatak megpillantotta az Aranyvíz hatalmas medrét. A víz aranyszínű csillogásban tükrözte a napsugarakat, és a partján sokféle hal, madár és állat élt boldogan.
Kispatak büszkén ömlött bele az Aranyvízbe. Megtalálta azt, amit keresett: egy helyet, ahova tartozik, ahol barátokat találhat, és ahol a kalandok sosem érnek véget.