Csendből születő fény
Mihályné Tordai
Csend ül a házak vállán,
az est imát lehel.
Egy gyertya félve lobban,
s már nem kérdez, csak felel.
A világ lassan halkul,
szívekhez ér az út,
hol egy ölelés melege
minden hiányt begyógyít.
Nem ajtók nyílnak ilyenkor,
hanem emberi szívek:
egy szívben meggyújtott szeretet
bevilágítja az ünnepet.
az est imát lehel.
Egy gyertya félve lobban,
s már nem kérdez, csak felel.
A világ lassan halkul,
szívekhez ér az út,
hol egy ölelés melege
minden hiányt begyógyít.
Nem ajtók nyílnak ilyenkor,
hanem emberi szívek:
egy szívben meggyújtott szeretet
bevilágítja az ünnepet.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!