Néma csend

Gyurkó Mónika

Gyurkó Mónika: Néma csend című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.

Valami kiébreszthetett mert a csörgőórám még nem neszelt.
Vajon mi lehetett?
Mi történhetett, hogy e hajnalon az ágy kivet?

Lassan a tűzhelyhez csoszogok,
Van idő, hisz alig múlt csak pirkadat.
S amúgy is,
bottal s mamuszban az öregember nem szalad.
Csak finoman, biztosan lépkedek.

Berögzült mozdulatok, megszokott illatok
S a kotyogós már a tűzön rotyog.
Riadtan ébredtem,
Vajon mi lehetett?
Valami kiébreszthetett.

Kávém illatos melegében
kinézek a hajnali derengésben.
Csillanó, kövér hópihék
keringnek a hajnalfényben.

Vajon mi lehetett?
Mi történhetett,
hogy e hajnalon az ágy kivet?

Oh, mily csend kiált
Fülembe harsogja diadalát.
No, megvan hát,
a kis cinege…
Nem hallom reggeli csicsergős dalát.

Kinézek a nagy diófára
Melynek most üres hófödte ága.
Hát ez lehetett?
A csend, mely kiébreszthetett?

Oh kis cinege,
Hány éven s napon át
Ültél s daloltál
Elűzve a zord magányt…

Most itt maradtam
Egyedül, csendben
Hallgatom a másodpercek
Lassú ritmusát

Hát ez lehetett.
Ez lehetett,
mely ezen a zord reggelen
kiébreszthetett…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!