Tajték
Gyurkó Mónika
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Szerelmem mint az aranyló harmat,
hűsít és megitat,
Az érzelmek hullámain lebegve,
a szívedbe tapad, betöltve kedvességgel,
s te iszod majd szavamat.
Vágyam mint a pusztító tűz,
lobban és felkap,
A szenvedély hullámain ülve,
az ajkaidba harap, megtöltve teljességgel,
s te vágyod majd csókomat.
Türelmem mint a robajló tenger,
tajtékzik és felcsap,
Az idő hullámain haladva,
a partjaidra csap, elöntve nedvességgel,
s te iszod majd vágyamat.
hűsít és megitat,
Az érzelmek hullámain lebegve,
a szívedbe tapad, betöltve kedvességgel,
s te iszod majd szavamat.
Vágyam mint a pusztító tűz,
lobban és felkap,
A szenvedély hullámain ülve,
az ajkaidba harap, megtöltve teljességgel,
s te vágyod majd csókomat.
Türelmem mint a robajló tenger,
tajtékzik és felcsap,
Az idő hullámain haladva,
a partjaidra csap, elöntve nedvességgel,
s te iszod majd vágyamat.
Hozzászólások (1 darab)
Antal Izsó (ma 11:49)
Gratulálok, Mónika! Gyönyörű verseddel indul szürke napom, és máris színesebbnek tűnik a világ! Amit nem értek.hová lett mások szeme?
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!