Fagyos rózsák

Dér csókolta apró szirmokat, mint csipkét,
Úgy festi a rózsákra Decemberben a tél.
Múló szerelem emlékét idézi, ahogy nézem,
Lassan tépi, marcangolja az érkező enyészet.

Mint fagyos rózsák, olyanná lesz a kapcsolat,
A múltba zárva az öleléseket és a csókokat.
A jövő keserű ürességet, fájdalmat ígér,
A vágyakozó szívet is elérte a zord tél.

Fagyos rózsák, jégbe zárt ígéretek, szavak,
Az egykori szép kapcsolatból ez maradt.
A könnyek lassan gyöngycseppé fagynak,
A tél felemésztette a szerelmet, csak csend maradt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.