Álom

Csendet sző lassan az éj,
Felratyog a csillagos ég.
Fátylát teríti rám, mint takarót,
Békésen, meghitten, oltalmazón.

Álmomban havas hegyeket látok,
Bő vízű patak partján merengve járok.
Az Északi Fény a hűséges útitársam,
Nem vagyok egyedül a világban.

Sötét fenyők magasodnak felettem,
A Sarki Fény utat mutat nekem.
Távol vagyok otthonról lelkem is álmodik,
Éjjel a szív olykor az ismeretlenbe vágyik.

Csendet sző lassan az éj,
A havas táj álmaimról mesél.
Reggel új nap virrad, sötétben kelek,
Az Északi fényt bezártam a szívembe.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.