A gyertya fényében
Kovács Attila
A gyertya fényében,
a csapkodó láng,
heve ont erővel világosságot.
Mutatóujjként int.
Vétkeinkre figyelmeztet,
jelként adatott,
érintve sebez perzsel,
tisztít ha kell,
ha elfogadod.
Mára asztaldísz lett,
nem egyedi míves alkotás,
nem a fénye, melege kell,
csak szebb legyen a várakozás.
Kacérkodunk tűzével,
konok szívünkben,
kihunyt a tisztelet,
elveszett a kímélet.
A remény mégis közel,
érintsük erősen hitünkkel.
Csillag alá született,
testté lett a Megváltó.
Tőle kaphatsz mindent,
a legtöbbet mi valamit ér.
Békességet, Áldást,
Alázatos Szelídséget.
Múlhatatlan Szeretetet.
Áldott Karácsonyt!
a csapkodó láng,
heve ont erővel világosságot.
Mutatóujjként int.
Vétkeinkre figyelmeztet,
jelként adatott,
érintve sebez perzsel,
tisztít ha kell,
ha elfogadod.
Mára asztaldísz lett,
nem egyedi míves alkotás,
nem a fénye, melege kell,
csak szebb legyen a várakozás.
Kacérkodunk tűzével,
konok szívünkben,
kihunyt a tisztelet,
elveszett a kímélet.
A remény mégis közel,
érintsük erősen hitünkkel.
Csillag alá született,
testté lett a Megváltó.
Tőle kaphatsz mindent,
a legtöbbet mi valamit ér.
Békességet, Áldást,
Alázatos Szelídséget.
Múlhatatlan Szeretetet.
Áldott Karácsonyt!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!