A gyertya fényében

Kovács Attila

A gyertya fényében,
a csapkodó láng,
heve ont erővel világosságot.
Mutatóujjként int.

Vétkeinkre figyelmeztet,
jelként adatott,
érintve sebez perzsel,
tisztít ha kell,
ha elfogadod.

Mára asztaldísz lett,
nem egyedi míves alkotás,
nem a fénye, melege kell,
csak szebb legyen a várakozás.

Kacérkodunk tűzével,
konok szívünkben,
kihunyt a tisztelet,
elveszett a kímélet.

A remény mégis közel,
érintsük erősen hitünkkel.
Csillag alá született,
testté lett a Megváltó.

Tőle kaphatsz mindent,
a legtöbbet mi valamit ér.
Békességet, Áldást,
Alázatos Szelídséget.
Múlhatatlan Szeretetet.

Áldott Karácsonyt!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!