Te vagy

Tudod vajon, mily sokat jelentesz nekem, kedvesem?
Remélem, megérted, amikor elolvasod ezt a versem.
Mikor rád gondolok, lassan megnyugszik a lelkem,
Hiába vagy távol, azt érzem, mintha tartanál kezedben.

Szemeid csillogásában tükröződik a belső fényem,
Lelkünk a távolság ellenére is egy ütemre rezzen.
Gondolunk egymásra, a nap szinte minden percében,
Vágyunk arra a különös érzésre egymás közelében.

Azt mondják, az ikerlángom vagy, s én pedig a tied,
Ismerjük egymást egy korábbi életből, te vajon érzed?
Nem tudom, igaz lehet, de azt viszont biztosan igen,
Teljesen más, amit veled érzek, nem volt soha még ilyen.

Te vagy nekem a napfény, mely lelkemig hatol,
Fényed körülölel, elűz minden rossz gondolatot.
Egy belső bizonyosság sugallja szinte minden percben,
Te vagy, kit szeretek. Választás vagy, tudom a csendben.

Téged választalak, bízom benned és szeretlek,
De meg nem folytalak, ha azt akarod: elengedlek.
Az érzéseim nem múlnak el, részemmé váltak,
Bár napokká növelhetnénk az együtt töltött órákat.

Belőled egy élet is kevés, melletted önmagam vagyok,
S te engem látsz, nem egy kitalált, hamis szónoklatot.
Tőled lett az én életem igazán valós, bár néha nehéz,
Hiányzik az ölelésed, a csended, ahogy hozzámérsz.

Nem bánom, hogy szeretlek. Ez nekem oly csoda,
Nem élhettem volna meg ezt senki mással soha.
Talán te is érzed, mintha nem is mi irányítanánk,
Vonzódunk egymáshoz, még ha másfele is indulnánk.

Nem tudom, mit hoz még a jövő, de bízom abban,
Te is örömödet leled a lopott, boldog órákban.
Nekem nincs más, s nem is vágyom, csak te rád,
Mert nincs más, ki kinyithatja szívem-lelkem kapuját.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.