Régi nyár

Ha visszatekintek szép emléket keresve,
egy kép dereng fel bennem, érzésekkel telve.
Anyuék nélkül végre szabadabban lehettem,
unokatestvéreméknél pár hetet tölthettem.

Volt felelősség is, na meg feladat, temérdek,
mégis ezek voltak a legszebb, legjobb évek.
Barátságokat kötöttem, szerelembe is itt estem,
újra és újra éreztem, hogy itt végre élhettem.

Emlékszem, hogy az árokparton fekve, beszélgetve,
lestük a csillagokat, semmivel sem törődve, nevetve.
Kaptam itt véget nem érő csókot, a kapuban állva,
éreztem szerelmet és vágyódást, levél soraiba zárva.

Ültünk a sörözőben, egymás szavába vágva meséltünk,
majd a kultúrban tartott diszkóban táncra perdültünk.
Sétálhattunk éjjel, egyszer bemásztunk az oviba is páran,
mindenki egy játékon ült, s beszélgettünk az udvarban.

Vágyakoztunk érintések és csókok után a szerelmünktől,
táncoltunk spannolva egymást, vezetve vad érzelmektől.
Sosem voltunk egyedül, mindig volt kihez szólni,
jó érzés ezekre az évekre most visszagondolni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.