Alázat

Fúj a szél, majd vele eljön az égi eső.
Arcomat is lemossa a fény szerető.
Földre hajtom hát a fejem,
így adom kezedbe az életem.
Élek, s bennem az élet élni akar,
bűnös vagyok, de testem
mindent eltakar.
Lelkemből imám szabadul fel,
gitárom húrját pengetem.
Földön, s ha kell, égen is eléneklem,
élet forrásában magamat megfürdetem.
Sötét árnyak kísértenek,
a jóságos lények megvédenek.
Fának és bokornak imádkozok,
tűzzel és vízzel is táncolok.
Kővel és földdel éneklek,
s aminek teremtettek,
úgy élem életem.
Végtelen az út, s én magam vagyok,
de tudom, hogy utánam jönnek
a tündérek és az angyalok.
Ott segítek ahol csak tudok,
minden ember lelkének békét adok.
Szeretetet viszek a szívekbe,
ha kell testemből egy darabot kitépve.
Nem tudom melyik az a világ,
hol ébren vagyok,
s melyik az amiben maradhatok.
Életnek fájából létezem,
ágaival testemet megveregetem.
Életnek vízében fürödtem és onnan virágzom...
Tiszta alázattal imádkozom...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.