Várakozás

Forrás: Pixabay

Ó, november, csöndes alkonyat,
párás égen vándorló magány,
lombtalan fák halk sóhaja kél,
s nyomodban dérrel csillan a táj.

Te vagy a csend előtti zsoltár,
tél kapuján rezgő áhítat,
színeid egyre csak fakulnak.
Jő a tél! - őszi szél sikítja.

Benned éled a várakozás -
a friss hó csillogását vágyjuk,
csendet, mely befedi a tájat:
lőn: szeretet - előtted állunk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.