A hajnal szélén csend szitál

Forrás: Pixabay.com

A hajnal szélén csend szitál,
liszt porlik szíve mezején,
ujjai között búza száll,
s fény felé tárja tenyerét.

Egy tálban összeér a múlt,
a jelen - s a víz, só, kovász,
kezében éled a tészta
aratók munkája nyomán.

Kenyér kisült a sütőben,
ropogós, forró új remény,
jólesőn majszolja, hasa,
dagad, vajon fér még belé?

Egy áldott, dolgos kérges kéz,
a falat kenyeret is osztja
tiszta szívvel: egyél, itt van!
Neked még jobban kell - mondja.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.