Éjjeli ima

Az olajlámpás fénye szűrődik ki az éjszaka sötétjében,
egy alak ül mellette, merengve a rátelepedett csendben.
Nem bírt aludni, csak forgolódott, kivetette az ágy,
gondolkodik, töpreng, hogy oldja meg a problémát.

Éjszaka önmagával van az ember, nincsen társaság,
éjfekete lepel terül a városra, alszik a nagy világ.
Könny áztatta arcát letörli, majd kezeit imára kulcsolja,
magában egy zsoltár sorait bőszen mormolja.

Kéri a Szűz Anyát, szólítja az Urat, Jézusban bízik,
leélt ő már oly sok évet, több emberöltőnyit.
Lelki terhe igen nagy, helyzete reménytelen,
könnye között a Bibliában hosszan mereng.

Választ keres kérdésekre, egy apró kis kapaszkodót,
amely a megtört, szomorú léleknek picit vigasztaló.
Keresztet vet, bízik a mennyei gondviselésben,
hajnalodik, kapa, kasza és vödör a kezében.

A hajnali órákban vígkedélyűen köszönt barátot,
a csend és a sötét, ki éjjel megtörtséget látott.
Az olajlámpás fénye mellett kuporog egy alak,
könnyei hullnak, imádkozik újra, eltelt ismét egy nap.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.