Innét a végtelenen

Híres B Ede

Híres B Ede: Innét a végtelenen című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest

Mint kiszáradt, odvas fa
hajladozok nyögve–nyikorogva,
bensőmben üresség,
átszalad rajta a szél.

Egykor sudár ifjúkoromban
hegyeket vágytam mozgatni,
ezt a csúf világot akartam kimosni,
de az erőm hamar fogyott,
csak a szennyes szaporodott,
nem fordulnak utánam a lányok.

Bot került kezembe,
melyre támaszkodom,
hátam mögött érzem
a szánakozó pillantásokat,
melyek némán elkísérnek,
ám tudom, a hegyek tova mentek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!