Innét a végtelenen
Híres B Ede
Forrás: Pinterest
Mint kiszáradt, odvas fa
hajladozok nyögve–nyikorogva,
bensőmben üresség,
átszalad rajta a szél.
Egykor sudár ifjúkoromban
hegyeket vágytam mozgatni,
ezt a csúf világot akartam kimosni,
de az erőm hamar fogyott,
csak a szennyes szaporodott,
nem fordulnak utánam a lányok.
Bot került kezembe,
melyre támaszkodom,
hátam mögött érzem
a szánakozó pillantásokat,
melyek némán elkísérnek,
ám tudom, a hegyek tova mentek.
hajladozok nyögve–nyikorogva,
bensőmben üresség,
átszalad rajta a szél.
Egykor sudár ifjúkoromban
hegyeket vágytam mozgatni,
ezt a csúf világot akartam kimosni,
de az erőm hamar fogyott,
csak a szennyes szaporodott,
nem fordulnak utánam a lányok.
Bot került kezembe,
melyre támaszkodom,
hátam mögött érzem
a szánakozó pillantásokat,
melyek némán elkísérnek,
ám tudom, a hegyek tova mentek.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!