Élet dobbanások (2)

A halásztérre is megérkeztek az ősz első ecsetvonásainak jelei. Az öreg
vadgesztenyefák leveleit sárga aranyszegéjjel vonta körbe, a fű között
már néhány rőt levél is meglapul.
Olykor megzizzenti őket egy langyos fuvallat.
Egy megtört, idős ember lép be a térbe a közeli mellékutcáról,
valaha jobb napokat élt ruházata tiszta, kicsit lötyög rajta, valamikor a
viselője testesebb délcegebb voltáról tanúskodik.
Borostás arca, szürkés beteges színe szembeötlőn, csak a villogó
fekete szempár sugároz érdeklődést, ahogyan körbe pásztázza a teret.
Látszik, hogy ismerős neki a hely, a vén vadgesztenyék miket meleg
sugárzó tekintettel simogat végig, bizonyára kedves emlékeket csalnak,
a megfáradt léleknek.
Jó darab időt múlatott, ahogyan körbejárt magában megidézve a múltat.
Kicsit kihúzza magát, igazít a zakója hajtókáján, majd lassú, de
méltóságos járással elhagyja a halászteret.
Borzongató léghuzat támad hirtelen.