Élet dobbanások (4)
Híres B Ede
Forrás: Pinterest
Reszketett a ráncos keze, miközben elővarázsolta a pénztárcának használt valamit.
Kivett egy bankjegyet, kisimította a pulton. Kemény, szinte katonás hangon kért egy pohár töményet.
A csapos kikerekedett szemmel, ránézet és teletöltött egy poharat.
– Ez megfelel? – kérdezte, hangjában bujkáló kis iróniával.
– Igen! – csattant a tömör válasz.
A csapos visszahúzódott, a sarok homályába, zörgött az üvegjeivel és a poharakat rakosgatta, nagy nyugalommal.
Az öregúr csak állt ott, némán nézte a pohár italt, ám látszott, a gondolatai valahol messze járhatnak, túl a poháron, a csaposon, a kocsmafalon, valahol az időtlenség határain is túl.
De az italhoz nem nyúlt.
A néma mozdulatlanság, belefagyott a kihalt kocsma, cigarettafüst-illatú levegőjébe.
A kínos mozdulatlan némaságot, a csapos ásítása törte ketté.
– Mi van, nem tetszik az ital? – kérdezte kis kaján csengéssel hangjában.
Az öregember megrázta a fejét, furcsán, hogy az egész teste megmozdult.
– Soha életemben nem fogyasztottam szeszes italt. – szólalt meg lágy, szinte dallamos hangon.
Megfordult, kicsit kihúzta megrokkant testtartását, elindult a kijárat felé, ott visszanézett a csaposra.
– De azért köszönöm. – szólt, hangjában valami főúri eleganciával.
Kint az utcán hatalmas, sűrű, fehér hópelyhek ömlöttek az égből.
Kivett egy bankjegyet, kisimította a pulton. Kemény, szinte katonás hangon kért egy pohár töményet.
A csapos kikerekedett szemmel, ránézet és teletöltött egy poharat.
– Ez megfelel? – kérdezte, hangjában bujkáló kis iróniával.
– Igen! – csattant a tömör válasz.
A csapos visszahúzódott, a sarok homályába, zörgött az üvegjeivel és a poharakat rakosgatta, nagy nyugalommal.
Az öregúr csak állt ott, némán nézte a pohár italt, ám látszott, a gondolatai valahol messze járhatnak, túl a poháron, a csaposon, a kocsmafalon, valahol az időtlenség határain is túl.
De az italhoz nem nyúlt.
A néma mozdulatlanság, belefagyott a kihalt kocsma, cigarettafüst-illatú levegőjébe.
A kínos mozdulatlan némaságot, a csapos ásítása törte ketté.
– Mi van, nem tetszik az ital? – kérdezte kis kaján csengéssel hangjában.
Az öregember megrázta a fejét, furcsán, hogy az egész teste megmozdult.
– Soha életemben nem fogyasztottam szeszes italt. – szólalt meg lágy, szinte dallamos hangon.
Megfordult, kicsit kihúzta megrokkant testtartását, elindult a kijárat felé, ott visszanézett a csaposra.
– De azért köszönöm. – szólt, hangjában valami főúri eleganciával.
Kint az utcán hatalmas, sűrű, fehér hópelyhek ömlöttek az égből.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!