Belső könnyek

A test elkopik.
Genetika, munka, idő –
ki tudja, mitől.
Néha nagyon fáj,
mégis mozdulni kell,
erőn túl is,
emelt fővel.

A szív sokszor sír.
Belső könnyek hullnak,
csendben,
láthatatlanul.

Átölelem a fájdalmat,
szeretgetem,
mert hozzám tartozik.

Én vagyok.
Részem.

A test jelez,
és elengedem.
Az idő hossza kérdés,
a kimenetel is.
Engedem,
hadd haladjon át rajtam.

Tapasztalok.
Ez az élet rendje.
Könnyű máz helyett
valódi súly.

Szép pillanatok felvillannak,
mert léteznek.
Az idő halad,
a napok rövidülnek.

Önmagamhoz hű maradok.
A hitem erős.
A szeretetem nagy.
Teszem, ami dolgom.
A Fény mutatja az irányt.
A szeretet átölel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.