Szárnyaló gondolatok

Forrás: Tóth József fafaragó művész képe

Megkopott nyomorából végre kitárja karját,
levegőhöz jut a lélek, megmentésért kiált.
Képzelete túl jutott az újjászületésen,
mint főnixmadár szárnyal a tündöklő kék égen.

Érzékeli elveszített párját a jövőben,
ahogy ismételten összeforrnak az időben.
Aranyló vörösben epekedik szerelméért,
imát mormol Isten megbocsátó kegyelméért.

Csodás boldogság járja át tökéletes testét,
mintha most élne meg egy különös tündérmesét.
Tova szállt végtére megrekedt szomorúsága,
könnyedén suhan a felfedezett új világba.

Gomolyognak gondolatai fáradhatatlan,
elérje áhított állomását zavartalan.
Valóra váljon vágya akkor teljességében,
ne szúrjon szíve az élet kegyetlenségében.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.